TARTALOME

Ekklhsia

népgyűlés, a democratikus görög államokban a souverain hatalom igazi székhelye, mely különböző elemekből alakult és különböző hatáskörrel bírt. Mi itt kivált az athenaei és spartai népgyűlésről szólunk. – I. Az athenaei ekklhsia az összes teljesjogú és nagykorú polgárok gyülekezete, de főalkotó részét természetesen a városban és a legközelebbi községekben lakó polgárok – többnyire iparosok és kereskedők – tették, továbbá a Piraeeusban lakó tengerésznép. A vidéki földmíves-polgárság aránylag kisebb számmal vett benne részt, úgy hogy az e. népesnek volt tekinthető, ha az egész polgárság 1/5–1/6-od része tényleg megjelent benne. A 4. században minden prytania (l. Boulh) folyamán 4 rendes e.-t tartottak (ai tetagmenai ec twn nomwn, Aesch. de falsa leg. 72, v. ö. Aristot. ’AJ. p. 43, 3), de ezeken kívül, gyors intézkedés szüksége esetén rendkívülieket is (sugclhoV v. cataclhtoV e.). A rendes e.- közül az első (mely régen talán az egyedüli volt) curia nevet viselt. Ebben történt a tisztviselők megerősítése (epiceirotonia, l. lenn), ebben tett jelentést a tanács az élelmezési ügyről és az ország védelméről, ebben jelentették be a nép előtt az eisaggelia-kat (l. o.) s ebben olvasták fel az előbbi curia e. óta elkobzott jószágoknak és az örökségre vagy örököslányok (epiclhroi) kezére igényt tartó polgároknak jegyzékét. Az ostracismoV és probolh ügyét is ez az ülés tárgyalta, de az ostracisuoV ügyét évenkint csak egyszer (l. lenn). A második rendes népgyűlésen a polgárok nyilvános és magánügyekben beérkezett kérvényeit tárgyalták, a többi két ülésben pedig egyéb ügyeket, úgy, hogy a vallásos, külügyi és belügyi kérdések, mint látszik, meghatározott rendben kerültek bennök szőnyegre. De ezenkivül a vezető tisztviselőknek öt nappal a gyűlés előtt közhírré kellett tenniök a következő gyűlés tárgysorozatát (programma, prograjein ecclhsian; ellentét; e. aprograjoV), annál is inkább, mert a rendes gyűlések sem voltak bizonyos napokhoz kötve. A gyűlést régebben a prutaneiV (az ügyvezető tanácstized) epistathV-e, később a 4. században a proedroV-ok hívták össze. (l. Boulh), ritkább esetekben, kivált csak háborús időkben, a strathgoV-ok. Kikiáltó vagy trombitás (Demosth. de cor. 169), úgy látszik, csak rendkívüli esetben szerepelt. A gyűlés helye régen a (régi) piacz (agora) volt, később pedig az ú. n. Pnyx, melynek fekvése azonban mai napig is vitás (nem ott volt, a hol a rendes térképek feltüntetik, l. Curtius, Stadtgesch. v. Ath. 61. l.), még később, a 3. századtól kezdve (kivéve a tisztujító gyűléseket) rendesen a Dionysus-színház, a hajózásra vonatkozó ügyekben pedig már Demosthenes korában a piraeeusi színház is. A jogosulatlanok távoltartása a 6 lhxiarcoi nevű tisztviselőnek és 30 segédjüknek dolga volt, kiket némelyek (Köhler, Gilbert) a sullogeiV tou dmuou néven említett 30 tanácstaggal azonosítanak. Az ő feladatuk volt a résztvevők személyazonosságának megállapítása s a részvételi bárczáknak (sumbolon) a bemenetkor való átadása, melyeknek fejében aztán a thesmothetáknál felvehető volt a részvételi díj (ecclhsiasticon): kezdetben (nem sokkal Euclides után) 1 obulus, nehány év mulva 3, Aristoteles idejében a curia-n 9, a többi gyűlésen 6 obulus. A ki későn érkezett, elvesztette a napidíjat. A rendre az 5. században scytha íjjasok (toxotai) ügyeltek fel, 345 óta az e czélra kisorsolt phyle, még később az ephebusok (l. EjhboV). A megjelentek a phylékre való tekintet nélkül foglaltak helyet, s ülve gyűléseztek. A gyűlést korán reggel tisztítóáldozattal (peristia) és az ámitó vagy megvesztegetett szónokok ellen irányuló átkokkal nyitották meg. Aztán az elnökség (mely a gyűlést összehívta, l. fenn és Boulh alatt) felolvastatta a tanács előterjesztését (probouleuma), mely nélkül semmiféle ügyet sem volt szabad szőnyegre hoznia. Ez lehetett az ügy egyszerű előterjesztése is, s ez esetben a népgyűlés dolga volt az egész döntés; de gyakrabban formulázott indítvány volt hozzá kapcsolva. Az előterjesztés felolvasását mindenesetre szavazás követte, az ú. n. proceirotonia, melyben a nép egyelőre csak azt döntötte el, jóváhagyja-e az indítványt, vagy vitázni kiván felette, s aztán a chrux felszólítására, valószínüleg részletenkint, megindult a vita, melyhez minden teljesjogú jelenlévő hozzászólhatott (de v. ö. epaggelia dokimasia, Dokimasia alatt). Beszédközben a szónok koszorút viselt. A népgyűlést egyáltalában nem kötötte a tanács indítványa, s így bárki megpótolhatta azt, sőt ellene is szólhatott és egészen más indítványnyal állhatott elő, de persze csak az előterjesztés tárgyára vonatkozólag. Ha más ügyben akart valaki indítványt tenni, akkor előbb azt kellett keresztülvinnie, hogy a népgyűlés a tanácsot ama ügyben előterjesztés tételére hívja fel, vagy a tanácstól kellett engedélyt kérnie a felszólalásra (más szóval: felszólalása tárgyát napirendre tüzetnie). Minden indítványt akár az indítványtévőnek akár a vezető tisztviselők jegyzőjének írásba kellett foglalnia. Az elnökségnek jogában állott a tárgytól eltérő vagy illetlenül viselkedő szónoktól a szót megvonni, a gyűlésből eltávolítani s 50 drachmányi pénzbírságra itélni. A vitát a döntő szavazás zárta be, mely rendesen kézfelemeléssel történt: ezért a neve ceirtonia (titkos szavazás bárczákkal csak adeia [l. o.], ostracismoV és általában a nomoV epandri eseteiben). Az elnökség megtagadhatta a szavaztatást olyan ügyekben, melyeket törvényteleneknek tartott, de ezért enJeixiV (l. o.) útján felelősségre volt vonható (a szavazás elrendelésére vonatkozó kitételek: epifhjizein, epagein fhjon, epiceirotonian didonai; tudnivaló továbbá, hogy fhjizesJai általában is használatos a szavazás kifejezésére). A szavazás befejezése és a tárgysorozat kimerítése után az elnökség feloszlatta a gyűlést (luei thn e.) kedvezőtlen égi jelenségek (villám, mennydörgés, dioshmiai) esetén előbb is, és ez esetben elnapolták a tárgyalást. A népgyűlés határozatait (fjhisma) irásba foglalva az állami okirattárban (a Mmtrwon-ban) helyezték el, s a fontosabbakat kőoszlopba vésve az Acropolison és más nyilvános helyeken is felállították. Általában két részre oszlanak: bevezető formulákra, s aztán a határozatra. Az előbbiek az idők folytán változáson mentek át, úgy hogy formájukból sokszor a felirat keltére következtetés vonható. Az Euclides előtti (–403 Kr. e.) legbővebb formulák az archon, tanácsjegyző nevét, a szentesítő formulát (edoxe th boulh kai tw dhmw), az ügyvezető phylének, a gyűlés vezetőinek és az indítványtevőnek nevét tartalmazzák: de nem mind ilyen teljesek. Euclides után pontosabb keltezés és jellemzés kedvéért újabb formulák járulnak hozzá: a prytania és a hónap napja, a gyűlésnek és a gyűlés helyének megnevezése, sőt késői oklevelekben a határozat neme is. Mint szentesítő formula Euclides után az előbb említetten kívül a rövidebb edoxe tw dhmw is szerepel, kivált olyankor, ha a tanács előterjesztése nem volt indítványnyal kapcsolatban. 378-tól kezdve (CIA II 17 b) a bevezetésben a proëdrusok is kezdenek szerepelni, de 352-ben még a prytanisok epistatese őrízte az állami pecsétet. A fhjisma indítványozója ellen már a gyűlés folyamán mindenki felléphetett, ha eskű mellett (upwmosia) kinyilatkoztatta, hogy az indítványtévőt törvényellenes indítványért perbe fogja (grajh paranomwn); ebben az esetben a határozat a törvényszék döntéséig nem lépett érvénybe. De még az indítvány határozattá emelése után is egy egész esztendeig személyes felelősséggel tartozott érte az indítványtévő; azontúl ő nem, csak a határozat volt megtámadható. V. ö. Demosth. Leptin. 144. A további részleteket l. Grajh alatt. – A népgyűlés hatásköre a kifejlett democratia idején az állami élet egész körére kiterjedt. Nevezetesen: 1) Része volt a törvényhozásban. De itt csak az előkészítés terén. A gyűlést vezető proëdrusok a 4. század folyamán minden év első (Hecatombaeon hó 11-re eső) curia népgyűlésen megszavaztatták a népet arról, vajjon a meglévő törvények, úgy a mint vannak, kielégítők-e, vagy javítandóknak látszanak (epiceirotonia twn nouwn). Utóbbi esetben mindenki indítványt tehetett a törvény javítására; a törvényt és az indítványt aztán írásba foglalva nyilvános helyen kifüggesztették s a következő gyűléseken felolvasták. A negyedik (utolsó) gyűlésen aztán a nép a tanács előterjesztése alapján határozatot hozott a törvényhozó bizottság (nomothetae, nomoJetai) megalakításáról, számáról, napidíjai nagyságáról és megbizása időtartamáról, s egyúttal 5 törvényvédőt (suvhgoroi, sundicoi) választott a meglévő törvényeknek a bizottság előtt való védelmezésére. A nomotheták testülete, melyet a prytanisok a heliastákból állítottak össze, a tanácsból e czélra kisorsolt proëdrusok és epistates vezetése alatt meghallgatta először a synegorusokat, aztán az indítványtevőket, s erre szavazattöbbséggel döntött a régi törvény és az új indítvány között (úgy hogy itélete mindig diaceirotonia volt). De az így esetleg elfogadott új törvény ellen is, ép úgy mint a néphatározatok ellen paranomwn grajh volt (upwmosia mellett) bejelenthető, ha valaki úgy találta, hogy káros vagy más törvénynyel ellentétes vagy a most előadott formaságok meg nem tartásával jött létre. Ez esetben érvényessége a törvényszék döntésétől függött. De megjegyzendő, hogy a hanyatlás korában a nép sokszor túltette magát a törvényhozás előadott formaságain, s puszta népgyűlési határozatoknak ép olyan érvényt tulajdonított mint a törvényeknek. A most ismertetett, első curia-i népgyűléshez fűződő eljárástól különböző volt az a törvényhozó eljárás, melyet a thesmotheták indítottak meg. Ugyanis a thesmothetáknak kötelességük volt évenkint vizsgálat alá venni a fennálló törvényeket, hogy vajjon nincsenek-e köztük egymásnak ellenmondók vagy elavultak. Ha találtak ilyeneket, kifüggesztették az eponymusok szobrai előtt s aztán a prytanisok útján népgyűlést hivattak össze a nomotheta-bizottság megalakítására. Innen kezdve az eljárás épen olyan volt mint az epiceirotonia twn n. alkalmával. 2) A népgyűlésen történt továbbá a tisztviselők választása (arcairesiai, l. o.). A democratia idején a legtöbb hivatalt, mint az idézett czikkelyből tudjuk, sorsolás útján töltötték be; a választás alá eső hivatalokat azonban a népgyűlés választotta kézfelemelés útján, a proëdrusok vezetése alatt. A tisztviselők hivataloskodásának ellenőrzésében is része volt a népgyűlésnek. Ugyanis minden prytania curia népgyűlésén, valószínüleg a thesmotheták, kérdést intéztek a néphez, vajjon a működő tisztviselők meghagyhatók-e hivatalukban, s valami hibájuk miatt nem kivánja-e letételüket? (epiceironia twn arcontwn). A kérdés után mindenki előadhatta panaszát s a népnek jogában állott a vétkes tisztviselőt azonnal felfüggeszteni hivatalától (apoceirotonhsai); a végső döntés azonban a heliaeától függött. 3) Egyesek ellen is hozott a népgyűlés végzéseket (nomoV epandri), s ezen esetekben legalább 6000 szavazó polgár jelenléte volt szükséges. Így volt az adeia (l. o.), a polgári jog adományozása és az ostracismus (ostracismoV) esetében. Az ostracismus módja a következő volt: a 6 (vagy szökőévben a 7) prytania első (curia) népgyűlése szavazott abban a tárgyban, szükségesnek mutatkozik-e a folyó évben az ostracismus alkalmazása. A nagygyűlést aztán az agora-n tartották, s a 9 archon és a tanács vezetése alatt phylénként szavaztak. Számkivetésbe, még pedig tíz napon belől és (ha előbb vissza nem hívták) tíz esztendőre, annak kellett mennie, kinek neve a (legalább) 6000 szavazóbárczán legtöbbször fordúlt elő. De vagyonát megtartotta, s általában az ostracismus nem büntetés, hanem óvó-rendszabály volt. Utoljára Hyperbolus ellen használták 417-ben Kr. e., s Euclides óta nincs többé nyoma. 4) Birói szerepe a népgyűlésnek a heliaea intézményének teljes kifejlődése (a 4. század) óta csak rendkívüli esetekben volt, eisaggelia (l. o.) alkalmával. A probolh-k (l. o.) alkalmával a nép soha sem döntött véglegesen az ügyben, hanem szavazatával csak erősséget adott a vádlónak a törvényszék előtt; erre ennek azért lehetett szüksége, mert a probolh épen a tisztviselők ellen való felléphetés egyik módja volt. 5) A democratia idején (a tanács előterjesztése alapján) minden egyéb állami ügyben is a népgyűlés volt a döntő forum. Nevezetesen: a háború és béke, szövetségek és szerződések, követségek, a közpénzek kezelése, az adók és vámok, a vallás, a szertartások stb. ügyében. Kiváló polgároknak koszorút, a prytaneumban való eltartást, szinházi díszhelyet (proëdria), idegeneknek polgári jogot, proxeniát (vendégjogot), földbirtokra való jogot (ghV egctmsiV) stb. szavazhatott meg kitüntetésül. – Irodalom: Főmunka most is Schömann, de comitiis Atheniensium libri tres, Gryphiswaldiae, 1819. De azóta az epgiraphikai anyag (Corpus Inscriptionum Atticarum stb.) sok kérdésre új világosságot vetett. – II. A spartai népgyűlés, apella, az összes teljesjogú spartai polgárok gyülekezete volt, kik harminczadik évüket betöltötték s polgári kötelességeiknek békében és kivált háborúban eleget tettek. Vezetői kezdetben a királyok, a történeti időkben az ejoroV-ok (lásd Ejoroi) voltak. Névleg Spartában is felségjoga volt a népgyűlésnek, de ez (kivált Theopompus király reformja óta) csak a döntés szabadságában nyilvánult, mert szólásra a királyokon, a tisztviselőkön és a tanács tagjain kívül senkinek sem volt joga, s a gyűlés a királyoktól vagy a gerusiától elébe terjesztett ügyekben csak felkiáltással (boh, ou fhjw, Thuc. 1, 87) vagy legfeljebb secessióval (diasthnai) határozhatott. Ilyen megszorítással döntött: a háború és béke, hadjáratok és szerződések ügyében, általában a külső ügyekben; megválasztotta a hadvezéreket, az ephorusokat, geronokat s valószínüleg a többi tisztviselőket is; eldöntötte az esetleges trónviszályokat, szavazott a heloták szabadonbocsátása, s talán a törvényjavaslatok felett is. A gyűlés helye Lycurgus állítólagos törvénye szerint (Plut. Lyc. 6) metaxu BabucaV te kai KnaciwnoV volt, azaz a város belső területe, a Kr. utáni 2. században a piacz közelében levő Scias. Az apella mellett némelyek (Schömann) Xen. Hell. 3, 3, 8-ra támaszkodva egy «kisebb népgyűlést» (micra ecclhsia) is vesznek fel, mely csupán a gazdagabb polgárok (omoioi) gyülekezete lett volna. Ez a föltevés most idejét multa. A Herodotus-féle megnevezés (alih, 7, 138) sem hiteles. – A népgyűlés hatásköre más dór államokban, pl. Cretában (a 3. századig) épen olyan korlátolt volt, mint Spartában, Cretában is csak a geronok és cosmoV-ok előterjesztésében döntött a nép (l. Aristot. pol. 2, 10). – Achajai szövetséges-gyűlés kettő volt, egy nagy (sugclhtoV) és egy kicsiny (sunodoV), melyek közül az utóbbi, úgy látszik, census alapján alakult és két téli (s talán két nyári) rendes agora-t tartott, 189-ig Aegiumban, aztán fölváltva a szövetséges városokban. A szavazás városonként (egy-egy szavazat útján) történt. Polyb. 4, 37. 2, 54. 29, 8–10.

GY. GY.