| VALTHER. 1124–1138. | TARTALOM | I. MIKLÓS. 1163–1180. |
TÖRTÉNETI NYOMA. – A BESENYŐK ÉS KUNOK PUSZTÍTÁSAINAK KÖVETKEZMÉNYEI. – FALUSI ÉS VÁROSI, APÁTSÁGI ÉS PRÉPOSTSÁGI EGYHÁZAINK KELETKEZÉSÉNEK FÉNYKORA.
Valther püspök eltünése után közel két évtizedig nem hallunk semmit Várad főpásztorairól. 1156-ban tünik fel Mihály, de aki ekkoron csak „választott” váradi püspök. És ebből vagy az következik, hogy Valther 1138. után még sokáig kormányozta Szent-László egyházmegyéjét, vagy pedig, hogy Valther és Mihály közt még más, eddig ismeretlen püspöke is volt Váradnak.
Az idézett 1156. évben egyházi zsinat vagy valamely országos ügy hazánk akkori főpapjának, Martirius esztergomi érseknek körébe gyüjté egyházi méltóságainkat. Az érsek ez alkalommal káptalana számára – hogy az vacsora nélkül tovább is ne szükölködjék – alapitványt tőn, az alapitó levelet a királynak szintén jelenlevő jegyzőjével, Barabás fejérvári kanonokkal megiratta s az ügy tanuiul a jelenvolt egyháznagyokat kérte fel. Ezek között, olvassuk Mihály, választott váradi püspök nevét is; és itt, valamint II. Gejza királynak ez alapítványt megerősitő levelében van Mihály püspöknek egyedüli nyoma.* S ez egy név az összes történeti emlék, {59.} mely a váradi püspökségről a XII-ik század közepéről reánk maradt.
A csend, a némaság azonban nem mindig jelez tengő életet. A tevékenység, melyet hazánkfiai e korban belállapotaink megszilárditása végett kifejtettek, Váradon s a váradi egyházmegyében is érezhetővé tette hullámveréseit.
A besenyők és kunok meg-megújuló becsapása s pusztításai kettős feladatot tűztek irányadó köreink elé: a védelmi erők fokozását s a lakatlan vidékek benépesitését. E feladatok megoldása tekintetéből történt II. Gejza király korának két, messzeható mozzanata: a Szent-János-lovagok s a szász telepek behivása hazánkba.*
Várad közelében, tehát a váradi monostor védelmi képességének emelése végett, szintén keletkezett, az emlitett lovagrendnek egy háza, vagy helyesebben szólva egy vára, melyről, mint már létezőről, csak 1190-ben van ugyan emlités, de alig lehet kétség benne, hogy felállításának eszméje már e korban megpendittetett.*
Ugyan-e korból keltezhető ama szász gyarmat bejövetele is a váradi egyházmegyébe, mely e megyének észak-keleti határainál szállott meg, és ott Szalacsot, a középkor eme kereskedői szellemű, királyi városát alapitá meg.*
És kétségkivül ekkor, a XII-ik század derekán keletkeztek egyházmegyénk legtöbb városi és falusi egyházai, és mindazon apátsági és prépostsági monostorok, melyeket a következő XIII-ik század elején, már mint bevégzett s virágzó alkotásokat emlitenek történeti forrásaink. Ilyenek a váradi egyházakon kivül a bihari, {60.} körmösdi templomok, az ábrányi, csolti, egyedi, curru-i, szent-jánosi ugrai stb. monostorok.
Mindezen intézkedések s alkotások hátterében, történeti forrásaink hallgatása mellett is, bátran kereshetjük Mihály püspök alakját s intéző kezeit: eféle, az egyházmegye életét, oly közelről érdeklő működések az egyházmegye főpásztorának kisebb-nagyobb mérvű közremüködése nélkül nem történhettek meg.*
| VALTHER. 1124–1138. | TARTALOM | I. MIKLÓS. 1163–1180. |