Albis.
(Alba? Albeus. Albes. Albys.)

Midőn az Ákos nembeli Erne bán fia, István országbiró, utóbb nádor, leányát Annát a Borsa nembeli Tamásfiak egyikéhez, Bekéhez, a későbbi biharmegyei főispánhoz férjhez adta: a menyasszonyi hozományhoz tartozott Alba biharmegyei falu is.*Wenzel G: Árpádkori uj okmánytár. X. 378. l. – Nagy I: Anjoukori okmánytár. I. 53. l. Hasonló nevü községet {185.} említenek egyéb források is,*Hazai okmánytár. (Dessewffy.) VII. 275. l. nevezetesen mind a bécsi codex, mind a pápai tizedjegyzékek: ama szerént Alba falu a váradi püspöknek huszonkét kepét fizetett; emebben pedig 1333-ban Márton s 1336–1337-ben Miklós, Alba község lelkészei öt garas tizeddel adóztak évenként, s mindkét forrás Albát a bihari főesperesi kerületbe helyezi. Itt azonban a XIV-ik század közepénél ifjabb történeti emlékek Alba falut nem ismernek, de annál többször előhoznak egy Albis nevüt, mely hogy a fentebb említett Alba községgel egy lehet, a név hasonlóságán s egyéb körülményeken kivül Albisnak egyháza is valószinüvé teszi.

Ez egyház, melynek alaprajzát (18. szám) s felrajzát (X. tábla) mellékelve közöljük, távolról tekintve épen nem gyaníttatja középkori eredetét. De ez csalódás, mely onnat ered, hogy külsején a szentélynek szokott idomait nem mutatja s tornya is a középkori egyházak építészeti sajátságainak ellenére az egyház keleti végén emelkedik. Azonban átlépve az egyház ajtajának küszöbét, kellemes meglepetéssel látjuk, hogy egy románkori egyházban állunk, mely ős eredetiségében még megmaradt, kivéve, hogy hajójának valamikor beszakadt boltozatát famennyezettel cserélték fel, hogy továbbá éjszaki oldalfalába két uj ablakot vágtak s többi ablakait kibővíték, vagy – mint a szentély éjszaki oldalának félkörives, kajácsos két ablakát – befalazák. Mert van az egyháznak szentélye is, csakhogy egészen szokatlanul a torony alatt, melynek egész belvilágát elfoglalja.

18. sz. – Az albisi egyház alaprajza.

18. sz. – Az albisi egyház alaprajza.

A szentély, mint a torony, tökéletes négyszeget képez; keresztboltozatát durván faragott kőgerinczek tartják. Diadalíve nyomott csúcsives, s ugy a szentély, mint a hajó oldalfalait kéttagu támok erősítik. De legérdekesebb a torony, mely legkevesebb változást szenvedett s első tekintetre elárulja, hogy védelmi czélból is építették.

Ez hatalmas téglaépület, magassága két emelet s első emelete kissé visszaszökik. Az emelet belsejébe a feljárás az éjszaki oldalon van egy, a fal vastagságába épített folyosó által, de amely oly szűk, hogy két szembe jövő semmi szín alatt sem térhetne ki egymásnak. Első emelete szintugy, mint a szentélyt képező földszint, boltozott termet {187.} alkot egy-egy oldalon körives, lőrésszerü két ablakkal. Ilyen ablakok vannak a második emeleten is azzal a különb?éggel, hogy már nem körivesek, hanem épszögüek. A második emelet felett a hajdan szokásos, ugynevezett gyilkos-folyosókra emlékeztetőleg ma is folyosó van csakhogy az jelenleg nem terjed tul a falak szélességén.

Ez egyház, mint azt átmeneti izlésü idomai kétségtelenül mutatják, az 1332–1337-iki pápai tizedek korában már állt, sőt régibb a XIII-ik század utolsó éveinél is; mindemellett Albis sem a pápai tizedjegyzékekben, sem a bécsi codexben nrm fordul elő, de talán csak azért, mert az Albis és Alba nevek ugyanegy községre vonatkoznak.*Községünk Albeus nevét 1375-ben olvassuk először (Fejér Gy: Codex dipl. IX. 5. 82. l.), de ekkor már az Alba eltünt nyomtalanul.

Ha ez valónak bizonyul, akkor már kiderülhet, hogy a történelmünkben annyit szerepelt Albisi Zólyomyak a fent említett Beke főispánnak és igy a Borsa nemzetségnek ivadékai. Annyi bizonyos, hogy a Zólyomyak még mielőtt e nevet felvették volna már előtünnek Biharban, nevezetesen 1385-ben, midőn Albeusi László fiai: Márton és Dávid rokonaik, köztök épen a fentebbi Beke fia és unokái társaságában Borsi Mihály és Széplaki Gergely birtokára törtek hatalmasul.*Mária királynő vizsgálatot rendelő parancsa ez ügyben a leleszi konventhez. Kelt Visegrádon, «feria sexta proxima ante dominicam Oculi.» 1385. Leleszi országos levéltár: Actorum. 1385. 2. – Fejér Gy: Cod. dipl. X. 3. 18. l. Maga az Albisi név pedig, melyet később, a család felemelkedésekor már csak előnévül használtak, azt mutatja, hogy bölcsejök csakugyan e kis falu, amint a hagyomány szerént, temetőhelyök is itt, a bemutatott egyházban vala.

Különben Albis első lakosai egyikét képezheték azon szász gyarmatoknak, melyeknek nyomaival ama tájon több helyütt találkozunk,*Lásd alább: Ótomány. Szalacs. s igazuk lesz azoknak, kik e község nevét a szászországi Elba vagy más nevén, Albis folyóval hozzák kapcsolatba. Mindenesetre feltünő, hogy a hazánkban létező még egy Albis Brassó mellett, a szászok földjének közelében áll.

Albis plebánosa említtetik még, de névtelenül, 1474-ben.*Kállay-család levéltára.