| Álmosd. (Alumas. Almus. Almuz. Almos.) | TARTALOM | Bagamér. (Bagamer.) |
Ártánd.
(Rikachi Artand, Arthand.)
Egyházmegyénknek azon csaknem páratlanul álló községe, melynek létezése már a XI. századból oklevelileg kimutatható. I. Géza király ugyanis ama levelében, melylyel a Garan-melléki szent-benedeki apátságot megalapítá, említi «rikachi» előnévvel a biharmegyei Ártándot is, melyet egyebek között szintén az apátságnak adott.*
{196.} Ez oklevél egyszersmind elénk tárja alföldi falvaink XI. századi képét egész teljességében. Nagy erdőség között látunk százhusz házat, melyek körül szántóföldnek, földművelésnek nyoma sincs; a lakosok méh- és sertéstenyésztésből élnek, mely utóbbi üzletöktől vette Ártánd nevét a község is;* sert isznak, melyet komlóból magok főznek, de a komlót nem termesztik, mert az magától terem, csak le kell szedniök az erdei fákra felfutott indákról; lovakat azonban tartanak. Mindez pedig kétségtelenül kitünik azon adózások és szolgálmányokból, melyekkel Ártánd lakosai a király rendeletéből az apátságnak tartoztak. Adtak ugyanis évenként tizenkét darab öt éves sertést, tehát minden tiz ház egy darabot; továbbá tizenkét véka mézet, de minden vékában három vederrel, és szintén tizenkét véka komlót; végre pedig télen-nyáron két lóval az apát szolgálatára készen állani tartoztak.
Később Ártánd csere vagy vétel utján a különben is távol eső apátság kezéből a Sartyvanveze nemzetség birtokába került, s ezek, nevezetesen a Borsy nemesek kihaltával 1500. táján az Ártándyakra szállt. Eszerént községünk egyházának kegyuri jogát hatalmas, gazdag nemzetségek birták, mindemellett semmi nyoma, hogy Ártánd egyháza jelentékenyebb lett volna.
A XIII-ik század végével püspöki tizede csak tizenöt kepe s papjának szeretetadománya egy uncia; a pápai tizedszedés idején pedig János lelkésze 1332–1334-ben s Bereczk a következő évben kilencz – nyolcz garast fizettek évenként.
Jelentéktelenségének oka különben abban keresendő, hogy kegyurai nem helyben, hanem a szomszéd Kereki-várban székeltek. Ez volt {197.} a központ, amely körül a többi nemzetségi birtokok csoportosultak, s ezek valának az Artándyak korában Biharmegyében: Kerekin s Artándon kivül Sas, Adám, Konyár, Köbölkut egészen; Bors, Apáthi, Baromlak, Széplak, Mező-Peterd, Boldogfalva, Sámson részben s még számosabb birtokok Szabolcs, Külső-Szolnok, Tolna és Somogymegyékben.*
De az Ártándyak nemes családfája korán kidőlt; a nagy csapás, mely 1531. január 25-ikén érte, gyökereiben támadta meg: e napon fejeztette le Gritti Budán Ártándy Pál és Balás testvéreket, János király trónjának fentartó oszlopait. Balás, s bizonyosan Pál is, szörnyü halála előtt végrendeletet tőn, de eddig csak Balás végrendelete került elő. Ebben először, mint atya, gyermekeire gondol: van nekem – ugymond – két fiam és két leányom, de ha gyermekeimnek egy ingben kell is maradniok, mindenkit, kinek adósa vagyok vagy kárt tettem, elégítsenek ki; majd gondoskodik a szegényekről, «kik Szent-László váradi fürdejében betegen feküsznek» s Péter, István és Benedek áldozároknak kisebb-nagyobb összegeket hagyományoz kétségkivül a végre, hogy imádkozzanak szegény lelkéért; végre emlékül ajándékokat osztogat, három kedves lovát három legkedvesebb atyjafiának hagyja: a «Roh» nevüt Ladányi Istvánnak, «Radych»-ot Kállai Lőkös Jánosnak, «Pillanch»-ot pedig Pázmány Gáspárnak.* Ki volt az említett {198.} három áldozár? közelebbről nem jelöli meg, de hihetőleg köztök van Ártánd lelkésze is.
A két Ártándy testvér rettentő halálát még egy félszázad mulva is emlegették Biharban. Margit asszony, Keresztesi Konthár Máté özvegye 1582-ben, törvényes kihallgatás alkalmával vallotta: «hogy az kereszteshadat (1514) jól tudja: annyi idős ember, és jól esmerte Pázmán Jánosnét és hallotta, hogy Ártándy Pállal és Balással egy volt (egy testvér), és az anyjától azt is hallotta, hogy erősen harangoztatott Zomajomban Pázmán Jánosné, hogy (mikor) az bátyjainak fejét vétette vala király. Az atyja igen gazdag ember volt – az agh Ártándy Balás – sok ménese volt ... és befogatott kettőt az ménesekben (mén lovakból) és egy nap Budára ment kocsin rajtok Pázmán Jánosné, másnap megjött, és csak ledobbantak a lovak s megholtak; annyira siratta őket (bátyjait) és kesergette.»* Báthory Zsigmond fejedelem eredeti levele, mely kelt Kolozsvártt «feria tertia proxima post festum conceptionis beatissimæ Mariæ V.» 1583. Budai orsz. levéltár kincst. oszt: Gyulafejérvári, Bihar. I. 3. Az itt előadott 61. tanuvallomások s más források után a következő érdekes családfa-töredék állítható össze:
Ártándy Anna 1542-ben Szentiványi Ferencz neje, de hogy kinek lánya? nincs megjelölve.
János király annyiban mégis megkönyörült a két kiszenvedett testvér özvegyein s árváin, hogy a saját maga által nekik adományozott {199.} jószágokat elkoboztatta ugyan, de ősi, valamint szerzett birtokaikat nem bántotta.*
| Álmosd. (Alumas. Almus. Almuz. Almos.) | TARTALOM | Bagamér. (Bagamer.) |