| Ártánd. (Rikachi Artand, Arthand.) | TARTALOM | Bagos. (Bogus. Bygus. Bogos. Bagos.) |
A Gutkeled nemzetségnek, nevezetesen 1292-ben Bagaméri Ompod fiánk, Bertalannak birtoka.*1348-ban csere utján a váradi székeskáptalan birtokába jutott.
A bécsi codex, valamint a pápai tizedjegyzékek nem említik, de hogy mindemellett volt egyháza és lelkészsége, azt történeti adatok tanusítják. Igy György bihari főesperes és váradi kanonok, mint IV. Sixtus pápa által kiküldött biró 1473. november 8-án kelt levelével meghagyja a bagaméri, diószegi és eggedi lelkészeknek, hogy mihelyt Kállai Lőkös János kivánni fogja, Álmosdi Chyre Istvánt, Kristófot és Tamást az ő birói szine elé idézzék meg.* Az idézés megtörtént, de mert nevezett Álmosdi Chyre Tamás ismételt idézések ellenére sem jelent meg, István bagaméri plebános és alesperes nevezett Tamást a következő 1474. évben az egyházból kizárta.* Másik lelkésze, Imre, ki debreczeni birtokos is vala, 1554-ből említtetik.*
Középkori egyháza, mely a vidék legmagasabb homok-buczkájára épült, jelenleg a protestansok birtokában van; hajója 8.40 m/ széles, s mintegy 15 m/ hosszuságban nyugatról keletnek még a régi falak állanak. Szentélyét, mely állitólag kerekzáródásu és boltives volt, 1877-ben bonták le s a hajó szélességére bővíték ki. Ablakai az éjszaki oldalon nem voltak; déli oldalán az ablakok, mint mondják, három öl hosszuságuak is lehettek s csucsivesek voltak. Tornya eredetileg nem volt, de a hajó falait támok erősíték. Egészen téglából épült.
Ujkori tornyában van egy harang, mely e feliratot viseli:
«Ujra öntette a bagamiri ref. sz. ek. Lázár László
altal 1817. ben. – Öntődött 1507 dikiből.»
{200.} Itt tehát a beolvasztás által egy érdekes középkori harangot vesztettünk el, s talán épen azt a «Szüz-Máriás» harangot, mely a hagyomány szerént Gyuláról került ide a törökvilágban, de amelynek most már itt semmi nyoma.
Az egyház birtokában két aranyozott ezüst kehely is van, melyeknek már viseltes külsejök nagy régiségre mutat, de művezetőkben a XV-ik század csúcsives kelyheire ismerünk. Az egyiknek, mely épebb, magassága 20 c/m, talpa hat karéju ugyanannyi mezővel, melyek egyikén a husvéti bárány, másikán M. W. monogramm van bevésve; a többi négy mező, valamint a kupa oldalai a kosár felett eredetileg zománczozva lehettek, a zománczban szentek képeivel, de ezeknek ma már csak puszta, aranyozatlan helyeik láthatók. Szára hat oldala s gombjának erősen kiszökő hat rotulusa szándékosan be van reszelve, hogy az ott létezett felirat eltünjék, de oldalról s figyelmesen tekintve, mégis felismerhetők MARIA nevének egyes majuskula betüi s a hatodik lapon egy kereszt. – A másik kehelynek talpa már egészen uj, szárán a nodus lapított gömbidomu, oldalain hatszirmu epervirágokkal, s felette, valamint alatta a szár hat oldalán egykor szintén felirás volt, de amely itt is be van reszelve a felismerhetetlenségig. Mindkét kehely a XVII-dik században jutott a bagaméri egyház birtokába; hová tartoztak ezelőtt? nem voltak-e az ecsedi kincsek közt? e kérdésekre nem nyerhetünk feleletet.
Bagamérral határos volt egykoron Barát-Püspöki nevü, elpusztult falu, mely a XIII-ik század végén már az erdélyi püspök birtoka,* de előneve arra mutat, hogy a tatárjárást megelőzött időben valamely szerzetesrendé lehetett.
| Ártánd. (Rikachi Artand, Arthand.) | TARTALOM | Bagos. (Bogus. Bygus. Bogos. Bagos.) |