| POKLOSTELEK. (PUKLUSTELUC. PUKLUSTELEK. PUCHUSTEKEL.) | TARTALOM | SÁRÁND. (SARANG. SARAND.) |
PÜSPÖKI.
(PYSPUKY. PISPUKI.)
Történetének legrégibb adatát nevében viseli, mely egyenesen arra vall, hogy már kereszténységünk korában, s nevezetesen a váradi püspökség megalapittatása után keletkezett. Mindemellett a váradi püspök nem birta kizárólagosan, hanem káptalanával együtt s ily közös birtok gyanánt szerepel 1273-ban, sőt még 1374-ben is;* de, mint mondani szokták, az elnevezés mindenkor az előkelőbbtől (a potiori) vétetik. Később egészen a püspök birtokába ment át.
{290.} Földesurához való viszonya s kötelezettségei csekély eltéréssel egészen ugyanazok valának, mint Bihar városáé, s lakosai között szintugy találunk egyszerü jobbágyokat, továbbá szabadosokat és püspök nemeseit. Nevezetesen a XVI-ik században, mikoron Püspöki 83 háznépből állt, ezek közől 61 egyszerü földmivelő jobbágy, 14 szabados, t. i. az uradalom számára dolgozó mesterember, belső szolga, gazdasági felügyelő, hajdu stb., s végül 8 püspök nemese.
Lakosai közt a Derecskei, Móricz, Piros, Ihos, Istenös, Csata, Száraz, Madarász, Gyöngyös, Barát, Török, Csorba, Villám, Bornemisza, Furta, Kardos, Iza, Bocsi, Sárközi, Zebedi, Ferenczi, Teleki, Somogyi, Zádori, Chinai, Konyári, Istvánfi, Kéri, Széki, Haraszti stb. nevek tünnek ki leginkább.* Sajnos, hogy a jegyzék, mely e névsort közli, nem jelöli meg, hogy az emlitettek közől kik a jobbágyok, akik veritékök – s kik a nemesek, akik vérök hullásával öntözék és segiték felvirágzani hazánk földjét?
Püspöki bár terjedelmére nézve Bihar városánál sokkalta kisebb, mondhatni csak felényi vala, mindamellett egyházi jelentőség tekintetében nem állott amannak utána, sőt bátran kiállta avval a versenyt. Ez állapota előidézésében mindenesetre főrésze volt szerencsés helyrajzi fekvésének, legközelebb esvén Váradhoz, Szent-László sirjának városához. A zarándokok, kik e sir látogatására jövének, rendesen megállapodtak Püspökiben, és itt, nevezetesen ennek magasan, mintegy hivogatólag emelkedő egyházában készültek el arra, hogy zarándokságuk ohajtott czélját, a szent királysirját méltólag megközelithessék. Maguk Váradnak uj püspökei, mielőtt Szent-László városának határát átlépték volna, Püspökiben megállapodtak, itt fogadták népök, papságuk első üdvözletét s hódolatát, kik ősi szokás szerént idáig jöttek eléjök s innet kisérték be uj főpásztorukat lobogó zászlókkal, harangzugás és énekszó között. Annak is van nyoma, hogy Püspöki ugyancsak kedvező helyzeténél fogva nem egyszer volt egy-egy nevezetes gyülésnek szinhelye, mint 1284-ben, midőn Bertalan váradi püspök és királyi biztos Loránd erdélyi vajdával s a tiszántuli részek nemeseivel itt nagy gyülést tartott.*
{291.} Mindez a legsikeresebben közremüködött arra, hogy a püspökii egyház, a váradi székesegyháznak e kapuja s előcsarnoka kegyuraihoz, a váradi püspökökhöz méltó diszben álljon, és papjaiban is ajánlatosan mutassa be az érkezőknek Várad papságát. Ily körülmények közt kétségkivül korán egyházközséggé alakult, mindamellett egyházi viszonyairól a XIII-ik század vége előtt nem értesülünk. Ekkor feltünik, bár névtelenül egy lelkésze, ki püspökének egy félmárka szeretetadományt nyujtott, s mely összeg egyenesen azt igazolja, hogy Püspöki a legtekintélyesebb egyházi javadalmakhoz tartozott.
Első, névszerént ismeretes lelkésze Péter, ki 1319-ben a váradi székeskáptalan hiteles bizonysága, Tamás szeghalmi főesperes s kanonok és több bihari egyházi és világi urakkal tanuja volt a Sartyuanveze nembeli Borsi Endre végrendelkezésének.* A nevezett Péter itt egyedül neveztetik ugyan püspökii lelkészül, mindemellett valószinü, hogy Püspökinek már ekkor két lelkésze volt, mint a vele szomszéd Biharnak. Alig egy évtized mulva ugyanis egyszerre már két püspökii lelkész emlittetik, nevezetesen 1332–1337. évek közt János és Demjén, kik együtt ötven garas tizedet fizetének évenként, tehát egy denárral sem kevesebbet, mint a népességre különben kétszerte nagyobb Bihar város papjai.
Ezeken kivül emlités van még Miklós áldozár s püspöki plebánosról, ki 1524-ben a Várad melléki Fudi faluban 13 jobbágytelket, melyek néhai Fwdy Móricz birtokai valának, – a fudi-vásárhelyi szőlőhegyek közt állott monostornak adományoza egyrészt alamizsna gyanánt, másrészt mint az emlitett monostornál már elzálogosított birtokot.* Lehet, hogy e birtokhoz vétel utján jutott Miklós plebános, de az a lehetőség sincs kizárva, hogy az családi öröke volt, a nevezett Fwdy Móricz előkelő, bihari nemzetségéből származván.
De Püspökinek multjáról, lakosainak nagyobb száma s müveltebb, városias állapotáról legtöbbet mond csúcsives egyháza, mely ugyan megfogyva is, megtörve is, de még mindig áll a kis város azon legszélsőbb utczáján, mely a felette emelkedő magaslaton vonul el s mely valószínüleg nem más, mint a középkori okleveleinkben ugynevezett
27.sz. – A püspökii egyház alaprajza.
{293.} «Egyházszeg-utcza».* Ugyanez olykor «Egyházfalva» néven is előjön,* s önkénytelenül is emlékeztet a Bihar városi Papszerre, a bihari plebánosok e birtokára, hogy tán itt is hasonló eset forog fenn. E helyen egykor, Arpádházi királyaink idejében kétségkivül más egyház emelkedett keskeny, félkörives ablakokkal s korlátoltabb terjedelemmel, de mely az akkor még kicsiny község lakosainak befogadására elegendő volt. Ennek helyébe épült utóbb, mintegy a XV-ik században a jelenlegi egyház, melynek felrajzát (XVI. tábla) és alaprajzát (27. szám) mellékeljük.
28. sz. – A püspökii egyház boltgerinczének átmetszete.
Ez egyház már külsején is sokat vesztett eredeti alakjából, mert nyulánk, hat méter magas ablakait részént egészen befalazták, részént átalakiták, s hajójának egyetlen déli ablaka alá egy izléstelen falépcsőzetet alkalmaztak, mely a karzatra vezet; mindemellett még fenmaradt idomai, de kivált alaprajza tisztán tájékoztatnak aziránt, hogy itt oly épülettel találkozunk, melyet a csúcsives épitészetnek már kifejlett szabályai szerént alkottak meg. Emellett szól nyugati oldalának még meglevő, csúcsives kőbélletü ajtaja s hossz-szentélyének délkeleti szögletében a szokásos három papi szék, melyeknek kőbéllete a hármas lóherelevél idomával záródik. Egyéb részeiben az egyház mindenütt pusztulást mutat: hajója, valamint szentélye ma már csak famennyezetes, de hogy egykor boltozva volt, mutatják a gerinczhordó gyámkövek helyei, melyek különösen a szentély falainak félmagasságában még meglátszanak. Kőgerinczeinek egy töredéke a déli ajtó mellett a földön hever s a mellékelt rajz (28. szám) annak metszetét tünteti fel. Diadalive, mely eredetileg kétségkivül szintén csúcsives volt, ma már félkörre van alakítva, s a hajó éjszaki oldalát bővités czéljából, de a falak épségének megtámadásával csaknem egészen áttörék. Feltünő a déli ajtónál az oldalfal kiszökellése, mely a tetőig emelkedik, s első tekintetre egy lebontott vagy be sem végzett torony alsó részének látszik, de toronynak gyenge lett volna; valószinübb, hogy e kis, kápolnaszerü hely valamely sir fölé emelt oltár befogadására készült, legalább ugyanilyen {294.} helyen, egészen hasonló alakitásu oltárhelyet látunk ma is a pesti belvárosi plebánia-egyháznál. Tornya eredetileg sem volt.
Az egyháztól mintegy száz lépésnyire nyugat felé épszöget képező s 90 cmtr. vastagságu alapfal látható, melyet a hagyomány veres barátok klastromának romja gyanánt emleget.* Hogy Püspökiben bármilyen szerzet klastroma lett volna valaha, arról hallgatnak történeti emlékeink, de azon viszonynál fogva, melyben e község Váradhoz s Várad püspökeihez állt, nem is valószinü; annál hihetőbb, hogy az említett fal a különben is tornyatlan egyháznak nem tornyát, mert erre gyenge lett volna, hanem csak haranglábja alapját képezte. E czélra ama hely, mely az egyházat emelő magaslatnak legszélsőbb kiszökellése, a legalkalmasabb volt, de klastrom számára annál alkalmatlanabb; különben is amaz alapfalon kivül, mely egy négyegnek felerészét képezi s külső oldalán 3.90 mtr hosszu, belvilága pedig 1.84 mtr, egyéb kőépületnek itt semmi nyoma.
| POKLOSTELEK. (PUKLUSTELUC. PUKLUSTELEK. PUCHUSTEKEL.) | TARTALOM | SÁRÁND. (SARANG. SARAND.) |