SZAKÁL.
(SACAL. SAKAL. ZACAL. ZAKAL.)

     Neve mindamellett, hogy jelen alakjában is van értelme, aligha nem a Székely, Széköly névnek mély hangu változéka, épen olyan, mint a Szokoly, Szakoly helynevek. Ez esetben egyik ujabb helyét jelölné azon székely telepeknek, melyekkel Biharmegye területén elég sürün találkozunk.

     Hajdan két Szakál község létezett a mostani egynek helyén; az egyik Felső előnévvel a mai «Telek» nevü helyen állt, a másik Egyházas-Szakál, mely őse a jelenkori községnek. Mint már a név is mutatja, ez utóbbiban állott az egyház, de melynek ma már nyoma sincs, s irott emlékeink sem szólanak róla.

     Szakál a XIII-ik század végén husz kepe püspöki tizedet fizetett s papjának szeretetadománya csak egy uncia; de az 1332–1337-iki pápai tizedek éveiben egyetlen ismeretes lelkésze, János már tizenhat garas tizedet fizetett évenként.

Mint községről emlékezet van már 1284-ben a mellőle elpusztult Csehi határjáró levelében.*WENZEL G: Árpádkori uj okmánytár. XII. 421–2. 11. Nemesi jószág volt; birtokos nemzetségének tagjai róla irták magukat Szakáli-aknak,*FEJÉR GY: Codex dipl. X. 4. 620–2. 11. s lehet, hogy ugyanazok, kiknek ősei 1322-ben még egyszerüen csak Benczencz fiainak neveztetnek.*Lásd alább: TÓTI.