SZEPES.
(ZEPUS. ZEBUS. ZEPES.)
Ma puszta Debreczen határán, de egykor terjedelmes község s névadó birtoka a Szepesi ős nemzetségnek, mely századokon át adott munkás férfiakat a közéletnek mind az egyházi, mind a világi pályán,* s melynek tagjai nemesebb küzdtér hiányában annyiszor érezteték hol szomszédaikkal, hol egymással is duzzadó tetterejök hatalmát. Igy például Szepesi Mihály és Péter husz év óta állanak ellenséges lábon Szepesi János fiai, Miklóssal s Imrével, végre ezek 1490-ben összeszedik ebesi, paczi, szepesi jobbágyaikat, nevezetesen Szepesről Csiszár Benedek, Varga Pál, Eke Mihály, Demjén Tamás, Csere Egyed és Pál, Therle Antal, Nagy Vincze, Széplábó János, Tóth Mihály és Imre, Varbó Márton, Vincze István, Csiszár János, Therle Mihály és Ács Pált s ezekkel nevezett Mihálynak háza fedelét levonatták, azt barmaikkal megétették, Pacz határán Asvan (Ásvány?) nevü erdejét tövig kivágatták s felégették, szérüskertjéből pedig hét öl szénát, mely száz arany forintot megért, elvitettek hatalmasul.* De a jót, a nemeset sem tették csak félig; a községben kőegyházuk volt, melynek némi romjai egy halom-tetőn még állanak s Fejéregyház néven ismeretesek. Különben Szepes már a XIII-ik század végén mint népes község tünik fel, melynek egyházi javadalma is a jobbak közé tartozott. Püspöki tizede egy évben kilenczvenkilencz kepe volt, de a következő évből már csak tizennyolcz kepe van feljegyezve; papjának szeretetadománya pedig egy fertó. Egyetlen ismeretes lelkésze, János az {314.} 1332–1337-iki tizedszedés éveiben szintén nagyobb összeggel, évenként 16–18 garassal adózott, s az egyedüli, ki a tizedjegyzékekben esperesi czímmel van kitüntetve.*