| SZEPES. (ZEPUS. ZEBUS. ZEPES.) | TARTALOM | SZÉPLAK. (ZEPLAK. SCEPLOK, ZEPLOK.) |
SZÉKELYHID.
(ZEKULHID. ZARULHID.)
A XIII-ik század első felében az ős várszerkezet még állt, s egy 1217-iki oklevél emliti Biharmegyének székelyszázadát. E század keretén belül állott a mai Székelyhid, mely szomszédos Albissal, e község pedig idézett helyen ama századhoz számittatik.* Eszerént Székelyhid első ismert lakosai «székelyek», de kérdés s még napjainkban is legelső történelmi tekintélyeink vitatkoznak felette, hogy a székely elnevezés külön nemzetet vagy csak külön néposztályt jelent-e? Hevenessy s ujabban Fejér György legalább a Királyhágón inneni székelyekre nézve ez utóbbi nézeten valának.* Annyi bizonyos, hogy Székelyhid lakosai 1217-ben még a bihari vár fegyveres népei valának hadnagyok alatt s a nem nemesek legelső osztályához tartozának. Az idézett évből emlittetik hadnagyuk is, Lukács.
Ekkor azonban már régi szervezetöknek utolsó idejét élték s II. Endre király valamint elidegenite egyéb várjavakat, ugy valószinüleg még ő szakitá ki a bihari vár kötelékéből Székelyhidat is, egyesek {315.} birtokába juttatván azt. Legalább 1278-ban, midőn a Gutkeled nembeli Péter, Dorognak fia visszaköveteli Székelyhidat, követelését avval támogatja, hogy az ő elei birták azt már a tatárjárás (1241.) előtt is.* És állitása alaposnak találtaték: Székelyhid övé lőn ismét s ivadékai rövid megszakítással birták azt a XIV-ik század végeig.* Ekkor a Gutkeled nemzetség Dorogi ága kihalván, Székelyhidi a koronára szállt, de Zsigmond király már 1401-ben sietett annak birtokáról Albisi Márton fiait, Dávid zólyomi főispánt s Lőrinczet biztosítani,* a következő évben pedig végleg nekiek adá.* Székelyhidi ezután tartozékaival együtt Zólyomy birtok maradt az egész középkoron át, kivéve, hogy beházasodás utján részbirtokokhoz jutottak benne később a Bayony, Forgách, Varkocs,* Makó stb. nemzetségek.
{316.} Székelyhid, mely a Diószegen székelt Dorogok birtoklása korában egészen mellőzött, jelentéktelen község vala, a Zólyomyak alatt figyelemre méltó lendületet nyert. Már maga azon körülmény, hogy ezek elhagyva a különben is félreeső Albist, székhelyöket s evvel együtt terjedelmes birtokaik sulypontját Székelyhidra helyezék, első lépés volt e község szebb jövője felé, s gondoskodásukkal Székelyhid csakhamar egész városias szint s jelentőséget nyert. A Dorogok korában még csak vámja volt Székelyhidnak, de 1418-ban már említtetik heti vására,* mely kétségkivül a Zólyomyak befolyásának volt gyümölcse épen ugy, mint az országos vásár is, melyet 1417-ben eszközöltek ki Zsigmond királytól számára. E vásár elejéntén évenként csak egyszer tartaték, Gyertyaszentelő-Boldogasszony ünnepén (február 2.), de az ünnepet megelőző s követő napokra is kiterjedt és mindazon kiváltságokkal birt, melyekkel a szabad királyi városok vásárai birtanak.* Ehez járult később, de csak a XVI-ik századból van róla tudósításunk, egy másik vásár is évenként Szent-Mihály napján (szept. 29.),* ami kétségtelen jele a város akkori élénksége s kereskedelmi forgalmának, melyet többé csak egy vásár ki nem elégitett. Végül, hogy Székelyhid necsak névleg legyen város, a Zólyomyak várat is építének mellette, melyhez 1460-ban Mátyás király adá meg az engedélyt Zólyomy Tamás és Dávid testvéreknek s Zólyomy Jánosnak László fiának.*
De ami várnál jobban védi s minden vásárnál inkább boldogitja a városokat, volt Székelyhidon Istennek is háza olyan, hogy az bármely városnak diszére vált volna. És ez egyház, ereklyéje rég elmult időknek, záloga apáink hitbeli egységének, mely helv. vall. atyánkfiainak birtokában most is áll, nem a község felett emelkedő halmok tetejére vagy oldalába épült, hanem azok lábánál közel a vizhez, az Ér partjára. Mint mellékelt alaprajza is mutatja (30. szám), egyike legterjedelmesebb csúcsives egyházainknak, a mennyiben hossza meghaladja a {317.} harmincz métert, melynek egyharmada a hossz-szentélyre esik. E szentély záródása a csúcsives izlésnek megfelelőleg sokszögü, de azon, egyházmegyénkben még csak egy helyen tapasztalható eltéréssel,* hogy nem a szokásos nyolczszög három-, hanem a tizszög négy oldalával záródik, és igy az egyház hossztengelye a legkeletibb végén nem oldalközépre, hanem szögletbe esik.* Ugy a szentély, mint a hajó oldalait erősen kiszökő faltámok védik.
30. sz. – A székelyhidi egyház alaprajza.
De ez egyház nemcsak méreteinek nagyobb arányai, hanem diszes voltánál fogva is méltó figyelmet keltett egykoron. Ajtaja kettő volt, egyik a nyugati, másik a déli oldalon, de most mindkettőt eltakarja amott a torony, itt pedig egy előcsarnok, melyeket csak az ujabb korban épitének eléjök. Belépve azonban a torony alá, vagy a {318.} déli előcsarnokba, látjuk a csinosan tagozott, csúcsives kő-ajtófeleket, melyeknek idomait a mellékelt rajzok tüntetik fel (31. és 32. szám). Benn az egyháznak ugy hajója, mint szentélye most csak famennyezetes, de hogy egykor boltozott vala, nemcsak a küfső faltámok igazolják, hanem a boltozattartó kőgerincnek is, melyeknek egyes töredékei
31. sz. – A székelyhidi egyház déli ajtaja.
az egyház külső falába építve láthatók, hová kétségkivül valamely későbbi javitás alkalmával jutottak. Az egyház egyik szögletében ismét egy más töredékre akadunk, melyen, mint mellékelt rajza mutatja (33. szám), első tekintetre meglátszik, hogy a csúcsives építészetnek kiváló diszét képező, ugynevezett toronyfia (phiala) volt egykoron. Alsó része, mely négyszög idomu testből szokott állani, minden oldalán csúcsives vak fülkével, már hiányzik, mindössze a fülke {319.} csúcsives teteje maradt meg (képünkön a legalsó rész), s efelett emelkedik gulaszerüleg a befejező sisak oldalain levélcsomókkal, de a sisak tetejéről a szokásos keresztvirág már szintén hiányzik. Ily toronyfiakat az ajtók ormain, a támfalak tetején a szentélyben állott szentségházakon stb. szoktak alkalmazni; e helyek egyikén vagy másikán állhatott az itt bemutatott toronyfia is. A szentély falának éjszaki oldalába falazva látjuk a Zólyomy nemzetség czimerét, melynek hasonló
32. sz. – A székelyhidi egyház nyugati ajtaja.
párja látható a déli előcsarnok homlokzatán (XVII. tábla), de ahová szintén csak később került az egyház valamelyik ajtaja vagy ablakának mérművei közől. A szentély czimere mellett a falban ismét látható egy másik szobrászati mű, mely első tekintetre érthetetlen, legfeljebb egypár kétágu hangvillának látszik, de nem egyéb, mint hazánk czimeréből a két pár pólya s a kettős kereszt, csakhogy megforditva illesztették a falba, tudnillik a kettős keresztet jobb-, s a négy pólyát {320.} bal felől. Megvan a czimer kiegészitő része a korona is, de ismét más helyen, a nyugati ajtó felett az egyház belsejében.
33. sz. – Toronyfia a székelyhidi egyházból.
Itt tehát egy, mind arányai, mind idomaiban jelentékeny egyház állott hajdan, de amely később elpusztult s midőn ismét helyreálliták, a helyreállitásnál már hiányzott nemcsak az anyagi tehetség, hanem a kellő szakértelem is. Ezért nincs semmi, a mi megcsonkult, kiegészitve vagy megujitva; ezért vannak az együvé tartozó részletek szabályellenesen összeállitva vagy épen egymástól elválasztva; az volt a czél csupán, hogy a romokból mennél kevesebb költséggel ismét használható épület váljék. A kérdésre azonban, hogy mikor s miféle vész dulta fel ez egyházat? irott emlékek hiányában határozott feleletet nem adhatunk; de aligha tévedünk, állitván, hogy a pusztulást az 1514-iki pórlázadás hozta rá, mely, mint tudjuk, az egyház kegyuri családjából négy Zólyomynak oltotta ki életét.* E véleménynek nem áll útjában az egyház {321.} keletkezésének ideje, mely legalább is egy félszázaddal megelőzi 1514-et, s legbiztosabban a székelyhidi vár keletkezésének korára, az 1460-dik év tájára tehető. Erről nem szól ugyan semmi feljegyzés sem az egyházban, sem azon kivül, de az egyháznak mind alaptervezete, mind egyes tagjai a csúcsives épitészetnek már kifejlett korára vallanak, s e kor épen a XV-ik század közepére esik hazánkban. Ehez járul, hogy ha az ország czimerének szétszórt darabjait együvé állitjuk, oly czimert nyerünk, mely a Mátyás király korában használatosak alakjához nagyon hasonlit, s a budai Mátyásegyház tornyának czimeré e emlékeztet.
De az egyháznak uj tornya is érdekes régiséget rejteget. Ez egy harang, mely koronája alatt e köriratot viseli:
Mai olvasással: S. Maria. S. Lucas. S. Marcus. S. Mateus. S. Johannes.
Tehát Szüz-Mária s a négy evangelista nevei. Ezenkivül Szent-János neve alatt feszület van rajta, az ellenkező oldalon, Szent-Lukács neve alatt pedig a bold. Szüz fején koronával, ölében a kis Jézussal, ki szüz anyjának bal vállára borul. Évszám nincs a harangon, de érczanyaga, valamint ma már szokatlan alakja s betűinek idoma csalhatatlanul mutatja, hogy szintén középkori mü.
Az egyház alatt a hagyomány szerént sirbolt van, s a hagyomány támogatására szolgál az a körülmény, hogy az 1588-ban elhalt Zólyomi Tamásnak emlékköve, mely most az egyház éjszaki oldalfalába van beállitva, eredetileg a nyugati ajtó előtt feküdt a földön, hol a sirbolt ajtaját képezheté.
Nem kevésbbé érdekes a székelyhidiak egy más szájhagyománya, mely az egyházon két helyen is előforduló Zólyomy-czimer körül szövi legendaszerü elbeszélését, s mely czimerek egyikét, a déli ajtó felett létezőt, azon kegyeletnél fogva, melylyel az egyház a kegyurak s jóltevők iránt mindig viseltetett, mellékelve közöljük (XVII. tábla). E czimeren legalul jobbra dülő paizs áll, melynek mezejében koronás fejü sas nyaka látható nyillal átlőve, a pajzson csőr-sisak, melyből ismét a sas nyaka emelkedik, mint a paizson. A nép képzeletét épen e szokatlan, koronás s nyillal átlőtt madár ragadta meg s megszületett a {322.} monda, hogy valaha régesrégen veszedelmes grif madár fenyegette Székelyhidat, melytől a nép csaknem holtra ijedt, de előállt az egyik Zólyomy ép oly ügyes, mint bátor vitéz s hogy a népet megmentse, fogadást tőn Istennek, hogy ha sikerül lelőnie a veszedelmes állatot, ahova az esni fog, arra a helyre Istennek szép egyházat épít. És elővette nyilát, mely még eddig sohasem hibázta el a czélt, egyet fohászkodott, azután czélzott és lőtt, és a grif leesett arra a helyre, ahol azután fel is építé a most is ott álló egyházat. Mintha csak Szent-László ama legendáját hallanók, hogy a szent király midőn szokatlan betegség öldökölte nemzetét, kilépett sátorából, imádkozott, majd a magasba lőtte ki nyilát, s hová a nyil leesett, ott volt a gyógyfű, mely megorvosolta beteg nemzetét. Lehet, hogy a székelyhidi egyház is valamely nagy veszélyben tett szent fogadás szüleménye, de mindenesetre vigasztalója s gyógyitója a népnek századok óta.
Különben ez egyháznak, valamint általában Székelyhidnak egyházi beltörténetéből kevés emlék maradt ránk. A várostól éjszakra, a Nagy-Vecser nevű szőlőhegy tetején régi kőépületnek törmelékei látszanak emberi csontokkal vegyesen, a hegy alatt pedig a völgyben valamely halastó nyomai. A hegy tetejét Szent-Mihálynak nevezi a nép, s azt tartja róla, hogy ott klastrom állt egykoron. E hagyományt történeti adattal nem támogathatjuk,* de az említett körülmények s legkivált a hegy neve mellette szólanak. E klastrom azonban, ha ugyan létezett, csak a tatárjárás (1241) előtt állhatott azon kor szokása szerént mint apát-, vagy prépostság, s a tatárjárás dulásai közt annyi más társával szintén elpusztult. E kora enyészet magyarázhatná meg történeti emlékeink hallgatását felőle.
{323.} Székelyhid egyházi multja csak a XIII-ik század végével kezd megvilágosodni, midőn arról értesülünk, hogy püspöki tized fejében egy évben ötven, más évben pedig ötvenkét kepét fizetett. E számok mindenesetre azt mutatják, hogy Székelyhid, ha volt virágzóbb kora, ezen az idézett század végén már tul vala s ekkor csak igénytelen hitközséget képezett. Hasonló képet nyujtanak róla a pápai tizedjegyzékek, hol megtaláljuk Székelyhid lelkészét, Márkot, de aki a tizedszedés hat éve alatt csak három évben, 1333–1335-ben fizetett s ekkor sem többet évi tiz garasnál, tehát csak annyit, mint Peterd, Sitér; szóval közel járt a harmadrendü hitközségekhez. Ekkor azonban jelenlegi csúcsives egyháza még nem állt, és igy emlitett lelkésze, Márk hiveivel együtt egy egészen más egyházban dícsérte az Urat, mely egyház minden valószinüség szerént a mostaninak helyén emelkedett.
A Zólyomyak átköltözése, mint láttuk, kedvező fordulatot adott Székelyhid sorsának. Az igénytelen községből város lett, kitünő egyházat nyert s a kegyuri család közelsége kétségkivül előnyösen hatott a lelkész helyzetére is. A főuri családok a lelkészben találták fel ép oly megbizható, mint értelmes hivöket, kit ennélfogva nem mulasztának el magukhoz a hála kötelékeivel fűzni. Igy volt ez Székelyhidon is. Midőn Zólyomy Tamás elhalt s nejét, Annát; nyolcz árvájával együtt adósságokkal terhelve, nagy zavarban hagyta, Bertalan székelyhidi lelkész 1492-ben mint az özvegynek s árváinak megbizottja hozta rendbe ügyeiket a hitelező Köbölkuti Jánossal.*
Végre, hogy Székelyhid szép egyháza a kereszténység melyik hősének védelme alá volt helyezve? e kérdésre nincs ugyan határozott tudósitásunk, de mert harangjának felirata, mint láttuk, Szüz-Mária nevével kezdődik, s mert első vásárát is az Isten anyjának egyik ünnepére nyerte s a vásárok a középkorban rendesen az egyház védszentjének ünnepére adattak: ennélfogva alig kételkedhetünk, hogy Székelyhid egyháza is, mint hazánk, védasszonyát a bold. Szüzben tisztelte.
| SZEPES. (ZEPUS. ZEBUS. ZEPES.) | TARTALOM | SZÉPLAK. (ZEPLAK. SCEPLOK, ZEPLOK.) |