BARMÓD.
(BORMOW. BERNOLD. BERNOLT.)

     Középkori neve legtöbbször az utóbbi változatokban fordul elő, s ezek élénken emlékeztetnek a XII-ik század «méz-beszédü tanitójának», Szent-Bernátnak, régiesen Bernaldnak nevére. Valószinü is, hogy a község egyháza e szentnek tiszteletére volt szentelve, s középkori szokás szerént védszentjétől vette nevét a község, de eredeti neve eltorzitva jutott az utókorra.

     A XIII-ik században a váradi püspök és káptalan közös birtoka, utóbb egészen a püspöké.*E munka II. kötete 250. 1.

     Birtoknak tekintélyes, de hitközségnek annál csekélyebb volt; papjai minden évben változnak: 1332-ben János a lelkésze, utána évről-évre: István, András, János, András; pápai tizedök is csak évi három garas.

     Ma puszta, melynek «templomhely» nevű pontján a régi egyház széthullott tégláira s a körülötte létezett temető nyomaira akadunk.