BETHLEN-ŐSI.
(BETHLEHEMEYSI. BETHLEMEV. BETHLEMOYSI.)

     Ősi fészke a történeti nevezetességü Bethlen nemzetségnek,*Budai orsz. levéltár kincst. oszt: Dical. Conscript. Cottus Zaránd. melytől előnevét is vette; de hogy összeköttetésbe hozható-e azon Bethlen magyar ifjuval, ki 1175-ben három papnövendék honfitársával együtt a párisi egyetemen tanult? adatok hiányában eldöntenünk nem lehet. Annyi bizonyos, hogy az emlitett ifju előkelő származásu volt; sorsa iránt a király is érdeklődött; szülei a monostor szerzeteseinek, kik az ifjut nevelték, gazdag ajándékot küldtek: két selyem casulát, egy zászlót, egy kehelyre való aranyat s ezüstöt, és egy fejér lovat, hogy az épen épülő monostorhoz követ hordjon. Midőn pedig az ifju váratlanul elhalt, szülei a nagy fájdalom közben sem feledik el megtudakozni: vajjon nem maradt-e gyermekök valakinek adósa? {451.} akár zsidónak akár kereszténynek? de hitelező nem jelentkezett.*FEJÉR GY: Codex dipl. II. 189. és VII. 4. 63. 1. Valóban ép oly megható, mint minden szavában korjellemző tudósítás!

     Maga Bethlen Ősi szerény községet képezett: lelkészeinek pápai tizede csak kilencz garas volt évenként. Lelkészei közől kettőt ismerünk: Tamást 1332–1335-ből és Jánost a következő két évből.