| VITÉZ VII. JÁNOS. 1445–1465. | TARTALOM | STOLTZ II. MIKLÓS. 1470. |
{294.} BECKENSCHLÄGER VIII. JÁNOS.
1465–1468.
IDEGEN FŐPAPOK. – BECKENSCHLÄGER JEROMOS ÉS JÁNOS. – JÁNOS VITÉZ UTÓDJA VÁRADON. – ADOMÁNYA A KÁPOLNAI KLASTROM SZÁMÁRA. – ERRŐL SZÓLÓ OKLEVELÉNEK PECSÉTJE. – KIRÁLYA KEGYELMÉBEN EMELKEDIK S EGRI PÜSPÖK LESZ.
A magyar egyházi kar Mátyás király korában s kivált Vitéz hatása következtében legkevésbbé szükölködék oly férfiakban, kik bármely főpapi széknek diszére váltak volna. Maga a váradi káptalan oly neveket tüntet fel e korban, melyeknek birtokosaik tudományuk és személyes tulajdonaik vagy akár családi hagyományaiknál fogva jogositva érezheték magukat az előléptetésre, sőt Várad püspöki székére is. Közőlök némelyek, mint Zokoli, Majthényi, Gyulai stb. utóbb csakugyan részesültek főpapi kitüntetésben, de nem oly jelentékenyben, mint a váradi püspökség.
Mátyás ifju kora mellett is felismerte helyzetét s már ekkor tisztában volt teendőivel. Engedelmes eszközökre volt szüksége s e végből alkalmazá ama mindig uj politikát, mely a vezérszerepeket idegenek közt osztja szét. Amint később a hatalmába került Bécsnek püspöki székére magyar embert helyezett (Dóczi Orbán,) igy tett már most Szent-László váradi püspökségével: egymásután három idegent állitott annak kormányára.
Ezek elseje Beckenschläger, némelyek szerént Bekensloer János, ki Szilezia Boroszló városában német szüléktől származott, s azért az egykoru iróknál rendesen „Alemannus” „Teuto” név {295.} alatt fordul elő.* Családja az iparos osztályhoz tartozott; atyja állitólag kerékgyártó vala.*
Mikor, mily körülmények között jutott hazánkba? az még ifju kora egyéb történeteinek adataival együtt levéltáraink titka; de ugy látszik, hogy élete e fordulatának első nyomai még V. László király vagy ennek anyja, az özvegy Erzsébet uralmának korában keresendők.
Testvére Beckenschläger Jeromos mielőtt boroszlai kanonokká lett volna, még Csezmiczei János pécsi püspök elődjének, Miklósnak idejében (1456–1459.) Pécsett prépostságot viselt,* minélfogva hihető, hogy püspökünk Jeromos révén jutott hozzánk s nevezetesen Pécsre, aminthogy csakugyan ott találkozunk vele először.
És Pécsett: fényes tehetségei kiképezésének bevégezéséhez ritka mintaképet talált, egyszersmind nem mindennapi alkalmat tehetségeinek érvényesitésére.
Oly férfiu közelsége, mint Csezmiczei János, nem lehetett hatás nélkül Beckenschläger nagyratörő szellemére, valamint azon közelebbi viszony, melyben Pécsnek nagy müveltségü püspöke Mátyás királyhoz állt, képezheté a hidat, mely Beckenschläger Jánost a király körébe vezette.
Azon buzgalomban, melyet Vitéz és Csezmiczei püspökök Mátyás trónjának megerősitésében s az elégedetlen főurak megnyerésében kifejtettek, Beckenschläger János is élénk részt vőn, noha még {296.} csak másod sorban,* de igy is annyira magára vonta a király figyelmét, hogy az ügyes, nyelvekben jártas férfiutól rnég sokat remélt, s igyekezett őt lekötelezni.
Először azzal tüntette ki, hogy az épen megüresedett pécsváradi apátságot adományozta számára s minthogy Beckenschlägert a pápa már az imént pécsi székeskáptalani préposttá nevezte ki, Mátyás meleg hangu levelével arra kérte a pápát: engedné meg, hogy Beckenschläger prépostsága mellett az apátságot is elfogadhassa. Azt akarván ezzel elérni, mint a király kérelme indokolásánál kifejti, hogy e férfiu rangja s ezzel befolyása növekedtével annál nagyobb szolgálatokat tehessen az országnak s a kereszténységnek.*
A pápa 1464. april 11-én teljesité a király kérelmét,* de már alig egy évre rá Mátyásnak ismét akadt alkalma, hogy kiszemelt férfiát a legtekintélyesebb állások egyikére emelje.
Ámbár az 1458-iki pesti országgyülés még csak az imént rendelé, hogy egyházi méltóságok s tisztségek idegeneknek ne adassanak; mindemellett Mátyás királya Vitéz előléptetésével megüresedett váradi püspökségre s ennek általa Biharmegye örökös főispánságára Beckenschläger Jánost, az egyházi rendfokozatokban még csak al-szerpapot nevezte ki.* E kinevezést II. Pál pápa 1465. május 24-én meg is erősité.*
Oly főpap után mint Vitéz, bármely uj püspöknek is nehéz állása lett volna Váradon; kétszerte nehezebb egy idegennek. De {297.} mint Mátyás király a pápához intézett felterjesztésében jelzé, János püspök „könnyen” meg tudta nyerni az emberek hajlamait.*
Váradi püspökségének különben rövidre terjedt idejéből kevés történeti emlék maradt reánk, de e kevés is arról tanuskodik, hogy megnyerő modorával itt is igyekezett lekötelezni az embereket, igy például a már emlitett kápolnai kolostor szerzeteseit, kik kivált vendégszeretetök által különösen a szomszéd váradiak előtt nagy népszerüségnek örvendtek. Midőn János püspök értesült, hogy a szerzeteseknek szükségök volna malomra, hogy ne lennének kénytelenek idegen helyen őröltetni: a szomszéd Püspökiben a Kis-Körösön egy malomhelyet és jogot adományozott nekik. Ez adomány értékét mutatja azon körülmény, hogy – mivel az emlitett hely és jog a püspökség birtokaihoz tartozott – megvette a FejérKörös melléki Kis-Szinte falut s kárpótlásul a püspökség birtokaihoz csatolá. Emellett adományának megnyerő szint is tudott kölcsönözni: viszonzásul azt kivánván a szerzetesektől, hogy ami a gyöngéd lelkek előtt legbecsesebb, – imádkozzanak érette életében s halálában.*
{298.} Ez adományról szóló levelét azonban nem Váradon nemis a kápolnai kolostorban adta ki, hanem a szomszéd Püspökiben, 1467. Nagy-Boldogasszony napján. Hogy e nevezetes napot a főpásztor székhelyén, Váradon kivül töltötte, arra mutat, hogy e nap Püspökiben kiváló ünnep vala, talán épen csúcsives egyháza felszenteltetésének búcsu-napja, melyet a nép szemeiben a köztök megjelent püspök-főispán még magasztosabbá tett.
Nevezetes még ez oklevélben, hogy sodratlan meggyszinü selyemzsinóron függő pecsétje épségben maradt reánk és megőrizé számunkra János püspök czimerét s gyürüpecsétjének köriratát.
A czimer kerekalju paizsán kettős farku, s jobbra tekintő oroszlán emelkedik; a paizs felett középkori, alacsony püspöksüveg.
A renaissance hatása, mint látjuk, feltünik már a pecséteken {299.} is. A görög s római minták felélesztésével a nagy, gót betüs, gazdag csúcsives diszitésü pecsétek eltünnek s helyöket a kisebb, egyszerübb, ugynevezett fészkes-pecsétek foglalják el, fészkökben a főpapok czimeres, latin betüs pecsétgyürüjének lenyomatával.
Különben, hogy János püspök már e korban foglalkozott vagyonszerzéssel, mint később még sokkalta jobban, az imént emlitett Kis-Szinte példáján kivül igazolja egy másik adat, mely szerént Beszterczebányán, az érczben gazdag Homokhegyen rézbányái valának.* Kétségkivül magán birtoka, mivel semmi nyoma annak, hogy a váradi egyház ama bányákat valaha birta volna.
De ugyancsak az 1467-ik évben, nevezetesen János püspök idézett levelének kelte napjaiban a szomszéd Erdély bérczei közt komoly zavarok készülének, vészhozók nem annyira Mátyás királyra, bár a mozgalom éle őellene irányult, mint inkább annak részeseire. E mozgalom, mely végre nyilt lázadásban tört ki s a király fegyveres megjelenését igénylé, közelebbről érdekel minket, minthogy párthiveinek egy része, s nevezetesen két vezére: Farnosi Veres Benedek és János ez egyházmegye fiai valának az ugynevezett Kalotaszegből s a két vezér a farnosi egyház kegyura is.*
Csatlakozott-e püspökünk zászlóaljával együtt az Erdélybe siető királyi sereghez? arra adatunk nincs, de valószinü, hogy ő sem maradt el, mint Pécsnek költő-püspöke, Csezmiczei, ki e hadjáratot, mely a lázadás főintézőjének, a moldvai vajdának leveretésével is végződött, lelkesülten megénekelte.
E hadjáratról visszajövőben a király a következő 1468. év január második felében Váradon időzött,* ahol alkalma nyilt, hogy személyesen is megismerkedjék János püspök közelebbi körülményei s müködésével. Mátyás kétségkivül igazolva látta e kiválasztott {300.} férfiába vetett reményeit, s e körülménynek tulajdonitható, hogy midőn Egernek püspöke Hédervári László még ez évben meghalálozott, a király annak utódjává junius 12-én Beckenschläger Jánost nevezte ki.*
| VITÉZ VII. JÁNOS. 1445–1465. | TARTALOM | STOLTZ II. MIKLÓS. 1470. |