(Kossuth az előítéletektől elhatárolódva erkölcsi, gazdasági és politikai okokból egyaránt fontosnak, nemzeti érdeknek tekintette a zsidók jogegyenlősítését. Erőteljesen hangoztatta, hogy ennek társadalmi érvényesülése, az „egybeforradás” megkívánja a zsidóság részéről a különállás (ideértve egyes viseleti és étkezési szokások) maradványainak felszámolását is.)
„Hisszük és valljuk, 1-ör, hogy pusztán hitkülönbség miatt, pusztán azért, mivel valaki a nagy világ-egyetem istenét más templomban imádja, mint mi, polgári jogokból kizárni, isten törvényével, igazsággal, politicával ellenkezik; 2-or, hiszük és valljuk, hogy a zsidó emancipationak két ága van: politicai és socialis. Amaz egészen a törvényhozó hatalomtól függ. Ez csak annyiban, a mennyiben a socialis egybeolvadásnak törvényes akadályait el kell hárítani, hogy a társadalmi emancipatio lassú menete bekövetkezhessék. És így 3-or, hisszük és valljuk, hogy a politicai amancipatio a kérdést be nem végzendi ugyan, de annak ideje elkövetkezett, s hisszük, 4-er, hogy minden ok, mi a zsidók állítólagos erkölcstelenségéből ellenhozatik, erőtlen, gyönge, szeretetlen. Eddig megy véleményünk, midőn azon szempontból indulunk, hogy a zsidóságot hazánkban nem másnak, mint honunk összes lakosai olly töredékének kell tekinteni, mely a többiektől csak vallásos hitben különbözik.”
PH. 1844. 349. sz.