(Kossuth ezzel a Csányi László erdélyi országos biztoshoz intézett rendeletével megkezdeni és a székelyek tudomására hozni kívánta sérelmeik orvoslását.)
„A vitéz és lelkes székely népnek az osztrák uralkodás idejében a közös hazának általános sebein kivül két fő keserves sérelme volt.
Egyik az, hogy polgári életéből jobbadán kivetkeztetve, katonai uralom alatt tartatott.
Másik: az örökös határőr-katonáskodási kötelezettség. Igen természetesnek találom, ha ez fájt a székely népnek, s természetesnek, ha azon lelkes részvétben, melyet a nemzeti szabadságunk kivivásánál tanusit, a haza szeretetén kivül ösztönül szolgált azon remény is, hogy hazánk szabadsága kivivásával egyetemben e méltán fájlalt sulyos sérelmeik is elenyésznek.”…
„Hajdan kiváltságok adtak egyeseknek szabadalmakat mások felett, most a szabadalmak ideje megszünt, s a közös szabadság állott helyébe, s e szabadság természetéhez tartozik, hogy a polgári jogok mindenkire nézve sérthetetlenek maradjanak, és senki mások felett igaztalanul ne terheltessék.
A székelység katonai szerkezetének meg kell szünni, s helyébe a polgári jognak s polgári hatóságnak kell lépni.
Az örökös határőri katonáskodás sérelmes terhének el kell enyészni s helyébe az ország többi lakosaival egyenlő honvédi és nemzetőri kötelességnek kell lépni.
A katonai parancsnokoknak a majdan vármegyékké alakitandó székely székek közigazgatásába nem szabad avatkozni, hanem azon székek törvényhatósági jogaiknak, melyekhez az egész polgári közigazgatás tartozik, épségben és sértetlenül fel kell tartani, mely épséghez tartozik, hogy a polgári hatóságok csak a kormánytól, vagy akit a kormány biztosa gyanánt erre különösen megbiz, vehetnek parancsokat és rendeleteket.”
KÖM. XV. 147–148.