(Kossuth a Klapka György tábornokhoz írott levelében éles elhatárolódást kíván egyes lengyel emigránsok és olasz garibaldisták könnyelműnek ítélt vállalkozásaitól.)
„E perczben adta át Mednyánszky az Ön február 13-iki levelét. Rögtön felelek…
Határozott nézetem az, hogy mind a két terv őrültség. Annak nevezem, nehogy bünt legyek kénytelen mondani. Ha ez ábrándos tervek a valósitásnak csak árnyékáig is jutnának, abból csakis mészárlás és kifejezhetetlen szerencsétlenség következhetnék. A legbiztosabb mód volna arra, hogy Európa pitymalló szabadsága a szolgaság hosszu, mély éjjelébe visszasodortassék; mert a terv sikere teljesen lehetetlen, s megkisérlése csak azt vonná maga után, hogy Európa minden hatalma: orosz, német, franczia, angol, török, kezet fogva lépne sorompóba a forradalom ellen, és ezt épp akkor, midőn a viszonyok logicája s a nem-avatkozás elvének naponkint terjedő érvénye kilátással biztatnak, hogy az osztrák hatalom s vele a népelnyomás gócpontja, meg fog törethetni…
A mi engem illet, én hiven azon alapelvekhez, melyeket hazafiui kötelességünk érzetében együtt s egyetértve megállapitottunk, változhatlanul el vagyok határozva a forradalomnak kivülről a hazába bevitelére nevemet s közremüködésemet semmi vállalathoz nem adni, mely nem a következő három feltételhez van kötve:
1. Hogy az osztrák háboruban legyen egy külhatalommal.
2. Hogy a nemzetet fölfegyverezhessük.
3. Hogy kivülről oly segédsereget vigyünk haza, melynek háta mögött egy elismert hatalom áll s zászlaját a népjog fedezi. E segédsereg száma alku tárgya lehet, mert a nélkülözhetlen »minimum« meghatározása az ellenség erejének dislocatiojától [elhelyezésétől], Horvátország indulatától s ezer más körülménytől függ. De a dolgot magát elkerülhetlenül szükségesnek tartom nemcsak azért, mert ez a szövetség legbiztosabb kezessége, egyszersmind a leghatályosabb buzdító eszköz, hanem azért is, mert a moldvai és szerbiai szerencsétlen fordulat nélkül sem volna lehetséges hazánk fatalis földleirati elszigeteltsége mellett a nemzetet másként nagyban felfegyverezni.
Vajon nemzetünk ezen feltételek nélkül is fel akar-e kelni? – Én ezt nem hiszem, de ha mégis megtenné, nem minket terhelne a felelősség. Mi osztozhatnánk veszélyeiben, de nem mi sodornók a veszélybe. Hanem arra, hogy nekem legyen részem a nemzetnek fegyverfogásra-szólitásában: a fentebbi három feltétel nélkülözhetetlen. Különben meg tudok halni a számkivetés nyomorában, de hazámat a siker reménye nélkül veszélybe sodorni soha.”
KLI. III. 556–559.