Kint fekete volt a jázmin előtt |
kint nem káprázott a tolla |
kitámasztva felejtettem az ablakredőnyt |
és a redőny alatt besuhogva |
|
a sötétség fenekére süllyedve feküdtem |
a sötétség fenekére süllyedve feküdtem |
és a redőny alatt besuhogva |
|
észre se vettem észre se vettem |
hirtelen ott villódzott a szobában |
kint fekete volt a jázmin előtt |
és bent ezerfényűnek láttam |
kint nem káprázott a tolla |
és bent kavargott a színekben |
|
a sötétség fenekére süllyedve feküdtem |
méltóságteljesen sétált felénk a madár |
eltűnt fölhullámzott láng a füstben |
tündöklő volt és fénykopár |
|
kiterjesztett szárnnyal suhogott a padlón |
a színjátszó madár villódzott |
mindig ezerfényűnek láttam |
zöld volt és sárga volt piros volt |
hűlt kővé-meredve a tarkóm |
magasan jött odaért az ágyhoz |
feleségem aludt az örökké-álmos |
|
és zuhogni kezdett a szivárvány-eső |
a káprázó madár fölugrott ránk |
szakadt a falakra a szivárvány-zápor |
a színörvény-madár a mellünkre állt |
|
rámnézett mozdulni se tudtam |
a vörös-arany csőr lecsapott a fehérbe |
csönd volt mozdulni se tudtam |
először ő csúszott a toll-gyémántú bögyébe |
|
pislogva evett csönd volt |
lassan fölborzolta a tollát |
és fölröppent hullatta ahogy szállt |
lila kék rózsaszínű formák |
|
világító-felhők lobogtak a szobában |
magukban-izzó pelyhek keringtek még láttam |
és röpült hullatta ahogy szállt |
fénylemezekké tört a madár |
barna s narancs-ezüst egek ragyogtak |
|
|