A sziget, mint a halál
A sziget, mint a halál
lebeg a hajnali ködben.
Meztelen nyárfaoldalak. Egy madár
az ég zsákutcájába röppen.
Nem bodrozódik a víz.
Csönd semmisíti meg a hidat is.
A nádas állandó rosszulléte
vöröslik. Ó, part fekete térde.
Ó, sziget! Az emberek
aranyban ülnek-állnak a villamoson.
Fehérlik egy
távoli hegy,
mint a liliom.
