Megismered a gyermekkort, a végsőt, |
az aggodalmakat anyád szavából; |
a munkát és a könyvek szárnyát később |
s amit sugall egy hullócsillag-zápor. |
|
A sorsot, istent, zenét, margarétát; |
hazád, amelynek irgalom a földje, |
és az időt, a süketet és bénát |
s a titkot, ahogy titok mindörökre. |
|
Barátaid és minden ellenséget, |
s a szerelmet, amelyért fizetsz százszor, |
s mint aki villám-csattanásra ébred, |
kísértet-arccal kimész a világból. |
|
|