1.
Kettészakított élet terhe: |
a kenyér mellé nincs virág. |
Egy kislány szelíden énekelne, |
Lila felhő zúdul szívemre, |
nem vihar: csak az orgonák. |
|
2.
Minden fájdalmam te okoztad, |
a hegy örvény-felhőbe olvadt, |
nézd, öncsalás minden magány, |
világít boldog két kezed: |
alvóhoz úszó fény-sziget. |
|
3.
Ribizke, földieper, málna |
és nyelved a legjobb gyümölcs: |
pirosan libegsz át a számba |
két meszelt palánk között. |
vén volt és nem épül különb. |
|
4.
Édes Tűz: így hívlak, mióta |
pontosan elképzeltem, milyen |
de nem, nem ez a szerelem! |
|
5.
Kettészakított élet terhe: |
belenyílsz iszonyú szívekbe |
és egyszerre mindent belátsz: |
kikalapál sorsod fegyelme, |
mint patkóvasat a kovács. |
|
|