Nagyon szép tiszta volt a hosszú víz, |
a vízben tükröztek a házak, |
a fák közt a nap sárga vére áradt, |
szellő járt, reggel volt és minden gondtalan |
vágott neki a nap új hajlatának, |
s a fonnyadozó nyárlevél szaga |
meg a kerítés alatti pocsolya |
feledhetetlenné vált attól a perctől |
s a csatorna-ásók inge a lapályon |
dagadozott és csillag-messze fénylett |
s odajöttek a függönyös messzeségek: |
tornyokat hoztak, zajt, kéményeket; |
kerékpárral a vékony kifutólányt, |
a súlyos munkásokat is odahozták |
az első cigarettával kezükben, |
az első kidöntött csille mellett, |
nagy ablakok is képektől remegtek; |
füst és olajbűz dűlt a levegőben, |
bár az emléktől jó zamatuk támadt |
s láttam szőlőt és meredő tanyákat, |
sajtáros asszonyt a gyér pagonyban; |
marhák bődültek, aranyos akácág |
csapódott, itt-ott lúd fehérlett, |
s hegyeket is és szálló hidakat |
és járdákat és lépő idegen nőt: |
ciklámen-rúzs varázsa érte száját; |
felhő virágzott s feketerigók |
csípdestek fürtös kis bogyót. |
Mentek vonatok és sipolva jöttek |
meg-megrázva az árva temetőt. |
És a sírkövek moccanatlan álltak: |
láttam a földben feküdni apámat |
keményen, lemondástól soványan |
s ömlött a folyó, a szél fodrozott. |
|
|