Most nem gondolok a halálra, |
inkább az elragadtatásra, |
|
a tavasz fű-irgalmára, csöndre, |
tested lombjait verő időre. |
|
Meszes holdig sustorgó nyárfa, |
csapódj rá agyagkoponyámra, |
|
hajtsd ki a nyomorék szörnyet, |
|
ujjaiddal szorítsd a számat: |
ne reszkessek, ne kiabáljak, |
|
csak a fény-gejzíreket lássam |
ránk-gyűrődő éjszakánkban, |
|
csak a szíved a gödörrel szemben |
lobogni mindig szelesebben, |
|
a pünkösdi éjt, ami rám vár, |
álmot a vörös ég falánál, |
|
lovakat, lovakat álmodom én: |
merednek homokdomb tövén, |
|
nikkel-fehéren megiramodnak, |
porban, sugárban forognak. |
|
Élni akarok sikoltó nyárban, |
most, hogy botlódva rádtaláltam |
|
sosem hitt remények között – |
nem rothadni a szemét között, |
|
összecsukódva, összemarva, |
dicsőségem is megtagadva. |
|
Adj kenyeret, adj inni megnyiló |
testedből, kavicsos folyó. |
|
Milyen könnyű a leheleted, |
léggömbként viszi a mellemet, |
|
kis asszony, virradat, ős kísértet, |
csak én vagyok az ellenséged, |
|
a föld szájához odacsaplak, |
|
szerelmem! utolsó zászlóm, |
lengj a rommá-lőtt házon. |
|
Mint kőhöz vágott cserepet, |
|
egyenként: a kart, a lábat, |
ágyékot, két izzó tüdőszárnyat, |
|
lelkemet is vak szökés közben |
olvaszd át vergődő tűzben. |
|
Válladon fogaim jelvénye: |
essünk göröngyök örvényébe, |
|
ha ez a csillag szétszakít, |
villogjanak a csontjaink, |
|
ha ez az áldomás lerombol, |
kiszállunk mi a bronzharangból, |
|
sorsunk rejtélyes jövőnkből |
|
Húsodból, vérem félhomályából |
olajkút-robbanása lángol, |
|
torkomra fogom a körmeidet: |
|
fojts meg vagy szülj újjá engem |
minden átokban, minden percben. |
|
Anya vagy: fészek, út, virágágy. |
Vassal, bottal ki űzött hozzád? |
|
A sötétségből visszajöttem, |
esők sörénye a szememben, |
|
szél ordít, recsegnek erdők: |
gyerek vagyok, mint minden felnőtt, |
|
most újra levetve előtted |
tízezer jégkori esztendőmet. |
|
Most nem gondolok a halálra, |
inkább a nyakad sziklájára, |
|
hajadra, ahogy kátrány-éj alól |
szőkén és forrón kihajol: |
|
napkorong szikkasztó csóvája, |
süss, tajtékozz be a szobámba, |
|
itt vagyok sár tapad hajamban, |
adj rám csattogó inget, föltámadtam. |
|
|