Egy telefonfülke előtt

Egy telefonfülke előtt állok,
nézem, a ködben a varjú
merre száll,
sűrű, sűrű a köd, lehet,
a varjú is csak egy ködcsomó:
csupasz diófára billen,
de rögtön fölcsap a hegy csúcsa felé,
hol már köd az erdő,
erdő a köd,
kinyitom a fülkét, hideg, párás
kagyló: mondom a szerelmemnek,
varjút lestem a ködben,
gyerekkoromban
mindig szerettem volna
varjút lőni a nyilammal,
hagyd ott a gépelést, mondom neki,
mássz föl hozzám a hegyre,
az éjjel édes húsoddal
álmodtam, még az ujjaim is itták
juharfa-mézedet,
előbb hallgat,
majd azt mondja, nem jön, mert nem szeret
és ne beszéljek otrombaságokat
már kora délelőtt,
kilépek a fülkéből,
köd lóg az útkanyar fölött,
a buszok ablakán
és kár, kár, kár!
belehussan a ködbe
varjú-szívem.



Hátra Kezdőlap Előre