Az ablakon át zúzmarás hegyoldal, |
október ízű dió a kalácsban: |
|
jégezüst fűcsomókon, kerékvágásban |
futok a Szentkút fölötti dombig, |
a homokhullámokon tüskés tökindával |
átcsavart, nyöszörgő kukoricaszár-kúpokig, |
|
mert nem szabad visszamenekülni |
éhesen, ágyékig átfagyva se, |
|
mint a keze-gyúrta karácsonyi kalácsban, |
mint a legelső pillanatban |
|
hajamnál-fogva vonszol ki |
|
|