Nő
Kar
| | Mikor sötét van és a tűz is füstöl, |
Kar
| | Mikor félünk meggyökérzett szó nélkül |
Kar
| | Jól láttad, kiben mi robban, |
| | elválasztottad a szerényeket, |
Kar
| | Mikor nem tudtuk, mit tegyünk, |
| | mert két rossz között kellett |
| | te vittél agyag-csizmádban. |
Férfi
| | Emlékszem, hogy vigasztaltál, |
Kar
| | Fölmentünk hozzád a hegyre, |
| | hontalanok, gyümölcstelenek. |
Nő
| | Még a legrosszabb napokon is |
| | volt valaki, aki a mienk, |
| | aki gazdája minden utcának, |
| | gyereknek, fölismerésnek. |
Kar
| | Osszál szét minden igazságot, |
| | osszál szét minden emléket, |
Kar
| | Hogy gondolod: magunkra hagysz? |
| | Hogy gondolod: nem tévedünk el, |
|