És volt, hogy nem szóltál hozzánk, |
mikor beszélned kellett volna, |
csak úszkáltál a roncsok körül, |
kerülgetted az ártatlanul |
a rothadó ablakokon kifordulókat, |
kemény, összehúzott szemöldökkel, |
Ha akkor a csizmádat odavágtad volna, |
bajuszodat bemázolod vörösre, |
hadd vigyorogjon a roncsok |
hadd vesse föl a gázbuborékos röhögés |
az egész hínáros iszapot, |
jaj, hadd csurogjon ránk feketén |
|
|