| olyan tökéletesen izgató csata |
| Egyiket se lehet félkézzel csinálni |
| és aki bármelyik vállalkozásban |
| átcsapnak a legmagasabb gátakon is |
| és meghaladják erejét, lélekjelenlétét, |
az jobb, ha hozzá se nyúl a zsírpecsétes tányérokhoz |
| Némán vagy harci üvöltések közepette kell addig |
a kezünkre zúduló edények, |
| a fojtogató csókok meg a mérgező |
elleni kétségbeesett dulakodásban |
| semmivé szakadozik kényes és hamis |
| és csak mosogatunk, csapkodunk, makogunk, |
| mint egy halat fogdosó nagy, fehér mosómedve |
valahol egy folyó árnyékos zúgójában. |
| Ha ruhánkra, bőrünkre fröccsen |
| a természet forrásaiból kicsapó nedvesség, |
| a tenger tajtékainak érezzük, |
| ismeretlen partok, árapályok felé. |
Elmerülünk, fölbukkanunk, |
| ösztöneink és reflexeink lendületes hajrájában. |
miközben egyre több pohár, fazék, villa, |
ragyog vakítóan a csöpögtetőben, |
| egyre több vak rúgkapálás, |
| ritmus egyesít titkos tevékenységünkkel: |
| egyetlen, de idegeinket végighasító |
| az az elemi, magától fokozódó |
| a reménytelen világtemetőnek, zűrzavarnak, |
| első, ügyetlen kézmozdulatainkkal |
|
|