Mindig, mikor a halál
Mindig, mikor a halál
egyet előbbre lép,
ott állnak a dombok.
A duzzadó, vörös-nap-gurító dombok,
rothadó, fekete mocsár-hullák
fölötti tetők.
És egy ezüstnyárfa
bíbic-jajgatásokba kötözve.
Kormos, tüzes bordájú akácok
vágódnak el a sárga-fehér
homok-függönyökben.
Fejetlen, vért-szökőkutazó fácán
kopár lejtőn.
A síkság aranylemezei közül
szekerek, sár-kisértetek
csapódnak arcomra.
Mindig, mikor a halál
egyet előbbre lép,
ott állnak a dombok.
