hangosan, torkomból, tüdőmből, csontomból |
itt vagyok percekre hasítva |
| itt vagyok gyerekkorom óta |
| itt a tenyészet földöntúli, |
a gyerekek, nézd, a gyerekek a legszebbek |
| Fölmászok a sziklára és kiáltom: |
nincs másod csak a hiányod |
és a fák ökléből kiáltom: |
| Kövesedjen meg az üvöltésem, lázadásom |
| kő-egyház legyen eszeveszettségem |
| mert te akkor se hallasz, akkor se raksz óceánokat |
a sebeimre: jel-isten, éhezés-isten |
| egyszer örökkévalóságot, örökkévalóság mögötti istenem. |
| Csak a húsomból bömbölhetek |
| dagadt nyelvemmel, deres-rongyos |
míg elpusztítasz a kövekben és a halakban |
| pusztíts akkor el a városokban |
| a fehér, sziktavas síkságokban |
a te sötétségedben kiáltozok |
| a te vak elhagyatottságodban: |
| te simogatod a szerelmesem mellét |
szikráztatod húsához húsomat |
| úsztatod szemérmén tekintetemet |
| kihűlt csillagködök istene |
| torok nélkül és nyelv nélkül is |
| mint a giliszták a járdák |
csókolj meg hajnalaid lovaival |
|
|