| sáros tavaszi dombokon. Éneklésről |
| festett kazettás mennyezete alatt. |
| Széles járomcsontú asszonyok |
| dobja felém, hajladozó akácsor mögül |
| örökséggel gurul át fejünk |
de két, három vagy akárhány |
| múltunk is lehet egyszerre |
| s kinek szívében fölcsattan |
| Megvannak a saját ősöreg igéink, |
| országutakat köveztek talpunk alá. |
Tisztább lehetne az agyunk, |
| izzóbban láthatnánk: melyikünk züllött, |
| melyikünk beszél hunyorgás nélkül |
a villámokkal. Nemcsak korhadni, |
| új hajtásokat is sarjaszthatnak |
| fönt, a legmagasabb ágakon. |
férfiak, nők serege kavarog Ázsiából |
| s nem áll meg, amíg az isten |
|
|