| csak elképzelnem lehet a melled, |
| amikről tudom: izzani kezdtek |
ha számat rájuk tapasztottam. |
| és szemérmed megnyitottam, |
| vesszőmből gyémánt-sugár zúgott |
És megint ráhajoltunk egymás fájdalmára, |
| s látta isten: táncolok benned |
| A gyönyör szépségbe hullámzott, |
kicsapott. Élünk egymás mellett |
| és ragyogásod lecsúszik az avarba, |
| mint a kígyó mozaikmintás |
|
|