Gyíkok vánszorognak a kertben |
| a nap nem tudja átszakítani |
| jársz az ősz kiszáradt városaiban, |
| autói és repülőgépei között: |
ezen a nyáron se gyűjtöttünk |
| mellünkben a haldokló szárnyakat, |
| és hiába kiáltoztunk istenért: |
| isten megint csak bámult ránk, |
párás csöndet fújt arcunkba. |
| szerelem véredző szakadékával. |
| a kaszaboló estéknek: hol a mi |
sose tudjuk kezünkbe venni |
| a világosságot és a sötétséget, |
| még mindig pározva és párázva a semmibe? |
férfi és nő hideg szívének |
|
|