Nyúl-szívvel akartam oroszlán lenni; |
| hogy az eddig megtépázatlan |
indulnom kell az ég pereme felé, |
| Minek jöttem én ide harmincezer éve? |
| Mit akartam én itt Évával |
| Istenem, téged is csak eszelős |
| jajgatásaimban hallottalak meg. |
| Én ürességet éreztem magamban |
| Holnapra lejár a lüktető világóra. |
és a cukorrépa-forma, éles kövek alatt |
a másiknak hólyagos, kátrány-fekete. |
|
|