Kényes leanderág

 Ez a leander évada:
harmincöt fok
 az erkély árnyékában.
 A virágok rózsaszín húsának fénye
 visszaverődik öleden:
 a szél egyetlen valószínűtlen
simogatására
 új lombok nyitnak kapukat
 az időben.
 Ha úgy tudnék
 énekelni,
 ahogyan a hőség angyalai
 zengnek vérem teraszain,
 éjfélig a holdra özönlene
hangom s két kézzel szorítanám magamhoz
 a leander zöld kábulatát,
 hogy vissza ne zuhanjak
 a szív naplementéibe,
mikor csikorogva szakadnak le egymásról
 a deres ajkak
 s bőrünk helyén semmi nincs már
 csak a fagy mocsár-feketesége.
 Veszítselek el: ezt a szakadékot
 állítja elém
 isten,
kinek ujjai közt a szabadságom
 kényes leanderág.



Hátra Kezdőlap Előre