| A virágok rózsaszín húsának fénye |
| a szél egyetlen valószínűtlen |
| új lombok nyitnak kapukat |
| éjfélig a holdra özönlene |
hangom s két kézzel szorítanám magamhoz |
| a leander zöld kábulatát, |
mikor csikorogva szakadnak le egymásról |
| s bőrünk helyén semmi nincs már |
| csak a fagy mocsár-feketesége. |
| Veszítselek el: ezt a szakadékot |
kinek ujjai közt a szabadságom |
|
|