A nagy akácfák alatt mentem, |
| a rózsáktól és az olajfáktól |
| aranybetűs könyvből olvasott föl, |
| este hangosan szóltak hozzám a baglyok |
| valahonnan a turjánok felől |
| kicsoda, és szekfűt tettem |
kit a fiának mondtak a templomban, |
| hogy mitől röpülnek a sárgarigók |
| barna-sárga villáma miért borzongatja |
| meg vadságával a szívemet. |
|
a bokrok csattognak a feketerigóktól, |
| egy viaszgyönge fűzfa haja, |
még ott sötétlik a turjánok nád-tajtéka |
| szemembe kapaszkodnak a bomló-szövődő |
| az újjászületett homokban látom |
| a létükbe-feledkezett bogarakat, |
| a földet-bemeszelő akácsziromban, |
| bennem is fölnyújtózzon mindegyik fa, |
| hol már nincsenek fák, emberek, |
| május van akácvirág-fürtökbe |
és rózsafejekbe rejtőzködve |
| és habos-szikrás mozdulatlanságban |
|
|