Nyilván vagyon az egész világ előtt, méltóságos úri rendek! mennyi sok nyavalyákkal és nyomorúságokkal sanyargattaték meg ez nyomorult haza, kőfalai lerontatának, az templomok és szent hajlékok megfertéztetének, úgy, hogy valamely felé szemeiteket fordítjátok, mindenfelé csak az könnyhullatásra való okokat láthatjátok. Gondoljátok meg, kérlek, mennyi ezer keresztyének légyenek még az tatár keserves igája alatt, kik mezítelenség, éhség, szomjúság miatt elepedvén sóhajtanak: nézzétek házatoknak még jól meg sem hűlt hamvait, szemléljétek tűz miatt elégett alkatmányoknak pusztult helyeit; megmezíteleníttetett Erdély az ő lakositól, megfosztatott aranyától, ezüstitől, és megfogyatkozott erejiben is; sőt hogy igazán megvalljam, bővebben öntöztetett meg ez ezerhatszázhatvanadik esztendőben ez haza keresztyén vérrel, hogysem mint égi harmattal. Tanácsosokat kerestek-é? megholtanak; vitéz embereket kívántok? megölettettek, és ami ez hazának legsiralmasb, ahol erős kőfalok, bástyák és erősségek állanak vala fönn, ott mostan az gaz és bokros tövisek az szél ellen ugyan hajtnak. Nézzétek urak az templomokat, lovak istállóivá tétettenek! és ahol ennekelőtte az Úrnak neve tiszteltetik vala, ott most az pogányoktól káramoltatik. Ó siralom! ó könnyhullatás! Mennyi szüzek fertőztettek meg az pogányoktól! mennyi ifiak számláltattak az pogányok közé! mennyin választattak az természet ellen való undok, fertelmes bujaságra! Uram állj bosszút ezeknek vérekért és nyomorúságokért! Bizonyára, urak, az Úrnak keze illetett minket, mert vétkeztünk az mi atyáinkkal együtt. Hamisságot cselekedtünk, és ami gonosz volt, azt míveltük. Tanácsok vagytok, viseljetek gondot azért hazátokról, ideje felserkenni kinek-kinek az álomból, nyissátok meg füleiteket, és az mit megmaradástokra jobbnak láttok lenni, azt válasszátok. Azt vélitek-é, hogy az keresztyénségnek ellensége az mi aranyunkkal és vérünkkel megelégedjék? Semmiképpen nem! Sőt inkább látjátok naponként veszedelmünkre való tőr és háló készítéseket. Megvallom, keresztyén vagyok, akarok inkább azért az keresztyénséggel mind élni s mind halni, mintsem szabadság nélkül az halálnál is keserűbb életet élni.