Hóman Bálint munkái

A budai, később a XVI. században magyar vagy bányavárosi márka néven is ismert^[2] súlymérték pontos nagyságának megállapítására több egyenlet áll rendelkezésünkre. Ezek segítségével – tekintet nélkül az eddigi eredményekre – újólag megállapítom a budai márka helyes súlyát.

1308: Az első súlymeghatározást Gentilis bíboros számadáskönyvében találjuk. Gentilis Lengyel- és Magyarország területén szedte a pápai tizedet és a budai vagy – mint ő nevezi – budavári márka súlyát a krakói márkával, ezt viszont a pápai márkával hasonlította össze.^[3] A krakói márka súlyául – mint láttuk – az általa adott egyenlet alapján 198.54284 g-ot kapunk s mivel szerinte:

3987 ½ krakói márka = 3255 budavári márka,
333 ½ krakói márka = 272 ¼ budavári márka;^[4]
1 budai márka = 1.243.2226 g
= 2.243.2102 g volna.^[5]

1 bécsi márka = 1024 Asperl,
1 bányavárosi márka = 896 Asperl;^[8]
1 bécsi márka:1 bányavárosi (budai) márka = 1024:896 = 8:7.

1 bécsi márka = 256 denár,
1 magyar vagy bányavárosi márka = 224 denár^[9]
1 bécsi márka:1 bányavárosi (budai) márka = 256:224 = 8:7.

A négy forrásadat szerint 1450 és 1680 közt a budai vagy bányavárosi márka mindig 7/8 bécsi márkát nyomott.

60 márka + 35 piset bányavárosi súlyban = 53 márka + 6 ½ piset bécsi súlyban.

Mint már Belházy észrevette, ez az arány is 8:7-nek felel meg. Helyesen 2915:2550.625 lenne, de 53 márka 6 5/8 piset helyett – az egykorú mérlegek tökéletlensége mellett amúgy sem nagyon számbavehető 1/8 piset, vagyis 1/384 márka súlyt mellőzve – kereken 6 4/8 pisetet vettek fel.^[10]

Hoffmann Leonhard 1715. évben azt mondja, hogy az antwerpeni, lyoni és magyar ezüstsúlyok azonosak.^[12] Már pedig e városakban is a troyesi súly volt használatban.^[13]

A XVIII. század elején a nürnbergi Schoapp részletes számításokat végzett a nürnbergi font és márkasúlyoknak az összes európai súlyokkal való összehasonlítása végett. Műve, a mely Pegolotti XIV. századi kézikönyve mellett a közép- és újkori metrologiai kutatások legnevezetesebb forrásműve, az ezüstsúlyok táblázatában „Troysisches Silber Gewicht” közös czím alá foglalva^[14] szól a párisi, lyoni, genfi, amsterdami, antwerpeni, strassburgi, regensburgi, magyar és troyesi márkákról. Ezeknek súlya szerinte – nürnbergi márkasúlyra átszámítva – 1 márka 8 denár és 1 márka 9 denár, tehát 245.3055 és 246.2346 g közt ingadozik.

1 antwerpeni, strassburgi, regensburgi és magyar márka = 1. 1 nürnbergi márka + 8 ½ denár,
2. 1 nürnbergi márka + 8 ¼ denár.

A kétféle számítási mód különböző gyakorlatra vezetendő vissza. Az utóbbi súly pontosan fedi a bécsi márka súlyviszonyából megállapított 245.53779 g-os súlyt.

A rendelkezésünkre álló forrásokból kétségtelenül megállapítható, hogy a budai márka troyesi súly és a XV–XVIII. században súlya állandóan 245.53779 g volt.^[15]

XIII–XIV. századi súlyára nézve egyedül Gentilis adata áll rendelkezésünkre s ez valamivel könnyebb – 243.22 g súlyban – adja. E könnyű súly feltevésének azonban ellentmondanak Károly Róbert aranyai.

Magyarországon a XIV. századtól a XVII. századig mindenkor 69 darab aranyforintot vertek egy budai márka aranyból.^[16] Egy arany súlyául – a 245.53779 g-os márkát véve fel – 3.55851 g-ot kapunk. Ez a súly megfelel az 1335. és 1336. évi pénzbérleti szerződések ama pontjának, a mely szerint a magyar forintot „a firenzei forintok módjára, de valamivel nehezebb súlyban” verjék.^[17] A firenzei forint törvényes súlya ugyanis 3.53133 g volt.^[18]

I. Ferdinánd idején már minden kétséget kizárólag a bécsi márka 7/8-ával azonos, 245.53779 g-os budai (bányavárosi) márka volt a pénzverés alapsúlya és ebből 69 db aranyforintot vertek, tehát a törvényes súly 3.55851 g volt. A fennmaradt aranyak átlagsúlya azonban ezt a törvényes súlyt nem éri el. Ferdinánd 43 db aranya 152.22 g nehéz, átlagos súlyuk tehát 3.54 g.^[19] Ez a 3.54 g-os átlagsúly állandó volt Károly Róbert ideje óta, sőt Károly aranyai valamivel nehezebb átlagot adnak. A Nemzeti Múzeum 8 darab Károly Róbert aranyának súlya 28.338 g, átlaguk 35.4225 g.^[20] Ha már most tekintetbe vesszük, hogy az I. Ferdinánd korabeli 43 arany közül csak 18 darab van 3.55–3.58 g közt, viszont Károly Róbert 8 aranya közül 50%-nak, vagyis 4 darabnak súlya 3.55–3.592 g közt ingadozik és köztük háromé a 3.55851 g-on felül van, nem lehet kétségünk afelől, hogy már Károly korában is 3.55851 volt az aranyforint törvényes súlya^[21] és hogy a budai márka már a XIV. század elején a későbbi korbeli 245.53779 g-os súlyban használtatott, noha a fennmaradt aranyak 3.54225 g-os átlaga szerint ma 69 Károly Róbert arany súlya csak 244.41525 g.^[22]

A budai márkát forrásaink közül elsőnek – mint láttuk – V. István 1271. évi kiváltságlevele említi. A király ebben a szepesi szászok évi földbérének fizetését budai márkával mért ezüstben rendeli el. A budai márka hangsúlyozása a Szepességben használatos szepesi márkával szemben arra enged következtetni, hogy V. István korában már a budai márka volt a törvényes királyi súlymérték. 1280., 1291., 1292., 1297. évi és későbbi oklevelek a Szepességen királyi súlyról (pondus camere regie, pensa regalis)^[23] szólnak, a mi alatt – V. István oklevele értelmében – budai súlyt kell értenünk. A budai márka használatba vétele minden bizonynyal a budavári pénzverőház működésével volt összefüggésben, a melynek első említése 1255-ből^[24] való. A budai márka rövidesen háttérbe szorította a korábban használatos magyar márkát s feltehetjük, hogy 1280 és 1300 közt már az egész ország területén ismert és használt súlymérték volt. Nevezetes, hogy 1303-ban már Péter erdélyi püspök is „a mi márkánk”-nak nevezi a budai márkát.^[25]

[1] A budai márka súlyának megállapítását elsőnek Finály Henrik kísérelte meg. I. Béla denársúlyaiból és az erdélyi „pisetum”-súlyból 250 g-ban vélte megállapíthatni (Erd. Múz.-Egyl. Évk. IV. 1867. 68–71. l.) – Utána, de az ő eredményeit nem ismerve, Luschin, a bécsi és budai márka súlyviszonyából kiindulva, 246.20485 g-ra tette a budai márka súlyát (Archiv f. Ö. G. 1871. 252–253. l.), később Muffat-nak a bécsi márkára vonatkozó eredményeit elfogadva, 245.005 g-ra módosította azt. – Salamon Ferencz (id. m. III. 137. l.) komplikált, de semmiképen sem helytálló számításokkal egy 8 unciás 173.76 g-os és egy 12 unciás 260.64 g-os budai márka létezését akarta bebizonyítani. – Belházy János „A régi magyar pénzverési súlymérték. 1889.” cz. alapvető tanulmányában a bécsi márka XIX. századi súlyából kiindulva, 245.5845 g-ra tette a budai márka súlyát. – Kováts Ferencz (M. G. T. Sz. VII. 1900. 389. l.) – Luschin újabb eredményéhez csatlakozva – a 245.005 g-os súlyt fogadja el.

[2] 1676: „Nach den Pergstaether oder also genante Offener Gewicht” Schmidt Franz Ant.: Chronologisch-systematische Sammlung der Berggesetze d. Königreiche Ungarn… etc. V. Wien, 1835. 247. l. – 1540: „Die Hungerisch Mark”. U. ott I. 1834. 131. l. – 1607: „die hungarische Marckh”. U. ott. IV. 2. l. 1680: „in Ungarischer oder Pergstötter Gewicht.” Archiv f. Ö. G. 47. Bd. 253. l.

[3] Kropf Lajos a krakói márka súlyát számította ki ez adatokból, a budait 245.6 g-ban ismertnek véve fel. (M. G. T. Sz. 1901. 235. l.)

[4] „3987 ½ marchi di fine ari. di Vinezia al peso di Cracovia in marchi 3255 di fine ariento di Vinezia al peso di Bedoara”; „marchi 333 ½ di fine ari. di Vinezia al peso di Cracovia in marchi 272 e fertone 1 del detto ari. al peso di Bedoara”. Mon. Vat. I/2. 449., 457–458. l.

[5] A számításnál a krakói márkát Gentilisnek, az általa jól ismert pápai márka alapján kiszámított 198.54 g-os súlyával vettem fel.

[6] „Nota wie unser gnadiger herr der Kayser mit seinem Sun Herczog Albrechten ayns worden ist von wegen der Munss die In ir bayder lanndtn geen sol. Item es zullen funff und czwainczig phennig gen auff ain lot wienner gewicht. Item also komen aus ayner markch wienn gewicht vier hundertt phennig. Item fur ain markch offner gewicht vierdhalb hundert phennig, auch albeg geen funff und czwainczig auff ain lott wienn gebicht.” Chmel: Der österr. Geschichtsforscher. I. Wien, 1838. 445. l.

[7] „hungarische Mark (welche gleichwoll umb 2 loth geringer als die wienerische ist)”;idézi Belházy id. m. 6. l. a selmeczi bányaigazgatósági levéltárból.

[8] „Die feine Mark helt im Schrott 1024 Stuck Asperl, kommen auf die Pergstädter Mark 896 Stuck.” Idézi a selmeczi bányaigazg. levéltárának 1630. jan. 8-iki okleveléből Belházy. Id. m. 6. l.

[9] „Item man schickt auss Pergstötten von Crembnicz ainen König Golt, so nach dem hiesigen Wienner gewicht pr. 256 d. wigt 25 mk. 12 loth 2 quint, wievil wigt obgemelter Kőnig in Ungarischer oder Pergstötter Gewicht, die mk. pr. 224 d. gerechnet.” A grázi egyetemi könyvtár XVII. sz. kéziratából Luschin: (Archiv f. Ö. G. 47. Bd. 253. l.).

[10] Idézi Belházy id. m. 6. l. – 1 piset (pondus) = 1/48 márka.

[11] Belházy János: Die Wiener Mark vor 1694. c. értekezésében (N. Zschr. XXVIII. Wien, 1896.) későbbi, XVIII. századi adatok alapján a bécsi és budai márka arányát 9:8-ra teszi s ebből az arányból – a budai márka 245.5845 g-os súlyát véve fel – az 1694 előtti bécsi márkát 276.2826 g-ra teszi. Tévedése nyilvánvaló, mert hiszen a budai márka 245.5845 g-os súlyát ő maga akként nyerte, hogy a fent felsorolt XVII. századi adatok alapján 280.668 g-ra tett bécsi márka 7/8-át számította ki. Ha tehát helyes volna az általa feltett 9:8 arány, akkor nem lehetne helyes a 245.5845 g-os súly! Nagy érdeme mindazonáltal, hogy felhívta a figyelmet a két márkasúly arányában a XVII–XVIII. sz. fordulóján bekövetkezett változásra, a miről alább bővebben fogok szólni.

[12] „Darbey ist zu wissen / dasz das Antorffer / Lioner und Ungarisch Silber-Gewicht eines so schwer wi das ander ist / allein in probiren und Feinen ist ein Differentia oder Unterscheid, nemlich in Lion wird 11 ½ Denar vor eine Marck fein / hingegen in Antorff vor 12 denar gerechnet.” Hoffmann: Alter u. Neuer Muentzschluessel. Nuernberg, 1715. I. 71. l. – V. ö. Schoapp id. m. 89. l.

[13] Schoapp 76–77. l. V. ö. az I. függeléket.

[14] „Troysisches Silber Gewicht / unter solchen Titul passieren folgende und andere Staedte.” Schoapp id. m. 76–77. l.

[15] Belházy-nak 245.5894 g-os eredményétől alig számbavehető súlylyal, 0.05161 g-mal tér el eredményem.

[16] Belházy id. m. 9–10. l. Kováts Ferencz (M. G. T. Sz. 1900.) 389. l. Debreczeni László XVII. századi aranyfinomítókönyve. (Közli Finály Henrik: Erdélyi Múz. Egyl. Évk. IV. 1867.) 129. l. stb.

[17] „Florenos ad modum florenorum Florenciae, sed aliquantulum (pre)ponderaciores.” Szekfű. T. T. 1911. 7. és 12. l.

[18] 1 firenzei font – Pegolotti szerint (v. ö. I. függ.) – 339.008 g. 1 firenzei fontból 96 db 72 grános forintot vertek. Salamon id. m. III. 116., 130., 135. l.; Schäfer id. m. 43*–44.*és 53*. l.; Nagl, Alfred: Die Goldwährung und die handelsmässige Geldrechnung. (N. Z. chr. XXVI. 1894. 72–76. l.) Nagl a forint súlyát 3.53 g-ra teszi, Kropf Lajos id. m. (M. G. T. Sz. 1901. 242. l.)

[19] E számot Harsányi Pál: Adatok a CNH. III. kötetéhez. (Num. Közl. 1914. és 1915.) cz. dolgozata egyes adatainak összegezésével nyertem.

[20] V. ö. a II. függelék adatait.

[21] Gentilis 243.22 g-os márkájának 3.5249 g-os arany felelne meg, a mi úgy a Károly-aranyak átlagánál, mint a firenzei aranyak súlyánál kevesebb!

[22] A törvényes és tényleges aranysúly közt fennálló különbségről v. ö. Kováts Ferencz-nek a XV. századi aranyakkal végzett pontos és megbízható számításait. (M. G. T. Sz. 1900. 389–393. l.)

[23] 1280: H. O. VI. 262.; 1291: H. O. VII. 224.; 1292: F. VI/1. 223.; 1297: F. VI/2. 70.; 1317: Schmauk. 46. l. és F. VIII/2. 58. (Schmauk. 39. l.: téves 1312-ős dátummal.)

[24] 1255: Orsz. Levéltár D. O. 398. sz.

[25] „cum ponere nostro, scilicet Budensi.” Zimm.–Werner. I. 227. l.

A budai márka.[1]

A budai márka.^[1]