Magyar márka (Béla király márkája).

Az erdélyi márka első említésével egyidőben s ugyanabban a forrásban találkozunk Béla király márkájával.

II. András király az erdélyi szászok részére 1224-ben kiadott nagy kiváltságlevelében azt rendeli el, hogy a szászok a „lucrum camerae” fejében évente fizetendő ötszáz márka ezüstöt azzal a márkával mérjék, a melynek használatát náluk boldog emlékezetű apja, Béla, rendelte el s a mely Béla-féle márka = 4 ½ szebeni ferto + 1 kölni denár.^[1]

Zsigmond király 1426-ban a szászoknak adott kiváltságlevelében azt mondja, hogy Béla király márkája 1 lattal kevesebb, mint a budai márka,^[2] de nem mondja meg, hogy milyen lattal?

Az Andreanum „kölni denár”-ja alatt nem pénzt, hanem súlydenárt kell értenünk, még pedig a XIII. századi kölni számítási módnak megfelelően a kölni eredetű erdélyi márka 1/144-részét.

Béla király márkájának meghatározására tehát – az erdélyi és budai márka fentebb ismertetett viszonyát felhasználva – három egyenlet áll rendelkezésünkre:

      1 „Béla király márkája” = 18 erdélyi lat + 1 denár
      1 budai márka = 19 erdélyi lat
      1 budai márka–1 lat = 1 „Béla kir. márkája”.

A két első egyenletből világosan kitünik, hogy a harmadikban is csak erdélyi lat-ról lehet szó.^[3] Tehát:

      1224-ben: 1 Béla kir. márkája = 18 1/9 erdélyi lat,
      1426-ban: 1 Béla kir. márkája = 18 erdélyi lat,
      1 Béla király-féle márka =       1. 234.050075 g,
                              2. 232.614742 g.
                  Középszámmal: 233.3324 g.

Ez a súly pedig a 233.3533 g-os angol márka (a későbbi kölni márka) súlyának oly pontosan megfelel, hogy bátran felvehetjük a

233.3533 g-os^[4]

súlyt Béla király márkájának pontos súlyául.

Az 1224. évi szász kiváltságlevél rendelkezésének más magyarázata nem lehet, mint hogy III. Béla és II. András az erdélyi territorialis súlymérték – a kölni eredetű szebeni márka – kiküszöbölésével, a szászokat az országos magyar vagy királyi súlymértékkel leendő fizetésre kötelezték.^[5]

Közismert dolog, hogy a közép- és újkornak minden rendezett pénzügyi állapotokra törekvő uralkodója kiváló gondot fordított az egységes, országos súly- és mértékrendszer megteremtésére. Tudjuk, hogy az egészséges és czéltudatos gazdasági politikát folytató Karolingok a frank birodalomban,^[6] a Habsburgok összes tartományaikban mily erélylyel és következetességgel szereztek érvényt országos súlymértéküknek.^[7] Ez a törekvés nyilvánult meg hazánkban is Zsigmondnak (1405:I. l. és 1405:II. 6. t.-cz.) a budai súly- és mérték országos használatát elrendelő végzéseiben, majd az 1504:XVII., 1588:XVI., 1655:XXXI. és 1715:LXIII. t.-czikkekben, valamint az erdélyi „Approbatae Constitutiones” III:45. tit.-ban.

Az Árpád- és Anjou-korban ily országos rendelkezés nem történt, de egyes oklevelekből kitünik, hogy királyainkban e törekvés mindig megvolt. Hallgatólag türték a territorialis súlyokat, de a királynak tartozó fizetések szabályozásánál – különösen szepesi és erdélyi oklevelekben – hangsúlyozzák, hogy a fizetés a királyi (országos) súlymértékkel történjék.^[8]

Tudva mármost, hogy a budai vagy budavári márkát 1271 előtt forrásaink nem ismerik és hogy országos súlymértékké tétele a budavári pénzverőház működésének megindultával van összefüggésben, megállapíthatjuk, hogy a XII. században és a XIII. század első felében hazánkban a szászok 1224. évi kiváltságlevelében említett 233.3533 grammos márka volt az országos (királyi) súlymérték.

Ezt a márkát és nem a budait emlegetik a XIII. század első feléből származó pápai oklevelek magyar márka (marca ad pondus Hungariae) néven. Ez a Lőrincz erdélyi vajda 1248. évi oklevelében – az erdélyi márkával szemben – nehéz márkának nevezett^[9] márka és valószínűleg ezt kell értenünk az 1269. és 1328-iki oklevelekben említett székesfehérvári márka (ad pondus Albense és Alba-regalense) alatt.

Egy horvát tudós a báni denárok súlyából egy a kölni márkából származó szlavón márka szlavóniai használatát bizonyítja.^[10]

A szlavón márka e szerint azonos volt a régi magyar márkával.

A 233.3533 g-os magyar márka eredetét kutatva, kétféle magyarázat lehetséges. Tekintve azt, hogy e márkát III. Béla nevével hozzák kapcsolatba, talán az ő második felesége révén került hazánkba. Margit királynő ugyanis Henrik angol trónörökös özvegye volt.^[11] Ha azonban – a márka 1146. évi első előfordultára tekintve – korábbi időben keressük meghonosodását, Velenczére kell gondolnunk. Velenczében a 237.872 g-os márka előtt – Dandolo szerint – az angol vagy kölni márka volt használatban.^[12] Innét kerülhetett vagy közvetlenül, a nálunk sűrűn megforduló velenczei kereskedők útján, vagy a kereskedelem és pénz tekintetében mindenkor Velencze uralma alatt álló Dalmáczián át a XII. században hazánkba.

[1] „Hoc eciam concedimus, quod pecunia… cum nullo alio pondere, nisi cum marca argentea, quam piissime recordacionis pater noster Bela eisdem constituit, videlicet quintum dimidium fertonem Chibiniensis ponderis cum coloniensi denario ne discrepent in statera, solvere teneantur.” Zimm.-Werner I. 24. l.

[2] „Ad limitacionem ponderis marce Bele regis, que scilicet marca ipsius Bele regis, uno lotone minus, quam marca Budensis ponderare dicitur.” Eder, Jos. Car.: De initiis iuribusque primaevis saxonum Transilvanorum. Viennae, 1792. 217. l.

[3] Észrevette ezt már Schuller J. K. (Umrisse u. kritische Studien zur Geschichte d. Siebenbürgen. II. 1851. 84. l.) is, 60 évvel ezelőtt.

[4] A Zsigmond-féle oklevél szövegezése kételyeket hagy fenn aziránt, vajjon nem budai lat-ról van-e ott szó? Úgy látszik, később csakugyan

1 budai márka –1 budai lat = 1 Béla kir.-féle márka

értelemben vették azt számításba. Ez az egyenlet Béla király márkájának súlyául 230.19 g-ot adna. A Finály-nál (id. h. 70. l.) ismertetett, Szebenben talált bronzsúlyok egyike 229.20 g-ot nyom, a mi nem egészen 1 g eltéréssel fedi ezt a súlyt s így a Béla király-féle márka anyasúlyának tekintendő.

[5] E törekvést felismerve gondolták régebbi íróink, hogy e márka alatt a budai márka értendő (Schoenvisner: Notitia hung. rei numariae. 1801. 171. l. és Finály: Erd. Múz.-Egyl. Évk. IV. 70. l.). Azok, a kik a budai és a Béla király-féle márka különbözőségét felismerték – a budai márkát tartván a hivatalos súlymértéknek – nem tudtak kielégítő magyarázathoz jutni. Schuller (id. m. 81–85. l.) számítási márkára gondolt, Belházy (id. m.) felteszi, hogy Béla és András kölni súlyban követelték a fizetést.

[6] V. ö. Küntzel, Georg: Über die Verwaltung des Maass- und Gewichtswesens in Deutschland während des Mittelalters. (Schmoller's Forschungen. XIII. 2.) Leipzig, 1894.

[7] V. ö. Luschin fejtegetéseit a bécsi márka elterjedéséről az osztrák örökös tartományokban. (Geschichte der Stadt Wien. II/2. 755–756. l.)

[8] Szepesi oklevelek. V. István. 1271: „300 marcas fini argenti cum pondere Budensi”. Wagner. 191. l. III. András. 1291: „cum pondere camere nostre”. H. O. VII. 224. l. I. Károly. 1317: „cum pondere regali”. Schmauk. 39. l. (tévesen: 1312.) – Erdélyi oklevelek. V. István (1260–1270. k.): „cum pondere regali” W. VIII. 267. l. I. Károly. 1316: Jakab. I. 32. l.

[9] „3 pondera argenti… cum magna statera” Zimm.–Werner. I. 77. l.

[10] Dr. Číro Truhelka: Die slavonische Banaldenare. (Wissenschaftliche Mittheilungen aus Bosnien und der Hercegovina. VI. Wien, 1899.) 351–354. l. – A szlavón márka súlyát többféle számítással 228.393–237.9099 g-nak találta. Számításának egyik tévedése, hogy a magdeburgi Wichbild 12 solidusos számítási márkáját, a „marca sclavonica”-t (Wichbild Magdeburgense: XLIII. 4. §. „tres sclavonicas marcas, que faciunt triginta sex solidos”) a 20 solidusos számítási fonttal veti össze, azt állítván, hogy a 20 solidusos font egy Német-, Magyarországon és Szlavóniában a XIII. században általánosan használt (??) 394.92 g-os bécsi font (?!) lett volna. A budai márka és a báni számítási márkák összehasonlításában is sok a tévedés.

[11] V. ö. Pauler Gyula (III. Béla király emlékezete cz. díszmű 33–34. l.).

[12] Luschin id. ért. (Archiv. f. Ö. G. XLVII. 248. l.)