Az Országos Műszaki Könyvtár épületei

A Technológiai Iparmúzeum a Beleznay-kertben

A Technológiai Iparmúzeum - amelynek könyvtára az OMIKK elődintézménye volt - első székhelye a Beleznay-kert volt. A rossz állapotú épület az akkori Kerepesi út 9. szám alatt állt (ma Rákóczi út 5.). A helyreállítási és építési munkákat Weber Antal minisztériumi építész terve szerint Wechselmann Ignác építőmester végezte.

A Technológiai Iparmúzeum a József körút és a Népszínház utca sarkán

1884. június 28-án megszületett az a döntés, hogy a Középipariskolát és a Technológiai Múzeumot egy erre a célra emelendő épületbe helyezik el, ezt megelőzően pedig a két intézmény szakmai, szellemi vezetését is egy kézben egyesítik, az erről szóló a rendelkezés 1884. július 1-én lépett életbe.

A VKM az közös épület elhelyezésének céljára megvásárolta a körút és a Népszínház utca sarkán lévő telket. Az építkezés azonban csak 3 év múlva kezdődött meg.

1887-ben sikerült a VKM költségvetésében Trefort tervének megvalósításához elegendő összeget biztosítani. Az állami költségvetés részletes tárgyalásán - 1887. február 21-én megtartott ülésén - az országgyűlés megszavazta a "budapesti középipariskola és technológiai iparmúzeum épületének felépítésére szükséges 350 000 forintot". Az új épület munkálatait 1887 tavaszán kezdték meg a Nagykörút, Népszínház utca és a Csokonai utca által bezárt területen. [84] Az építkezés elhúzódott, csak 1889-ben fejeződött be, ezalatt a két intézet a régi helyén működött és készült a beköltözésre.

A felügyelő bizottság 1888 januári ülésén egyhangúlag eldöntötte, hogy megvásárolják a Stróbl Alajos által Trefort Ágostonról készített szobrot, melyet a leendő épület lépcsőházában helyeznek majd el.

Trefort az új épület tervének elkészítésével Hauszmann Alajos (1847-1926) műegyetemi professzort bízta meg.[85] Hauszmann munkásságának első felében neoreneszánsz stílusban tervezte épületeit, köztük a Technológiai Iparmúzeum palotáját is. A kivitelezés Monaszterly Szilárd építész vezetése mellett Fekete Elek építőmester feladata volt. Az építkezést a VKM részéről Berczik Gyula mérnök ellenőrizte.[86] Két év után készült el az épület, 1889. április 28-án került sor a zárókő ünnepélyes elhelyezésére. A zárókő elhelyezése után - a lépcsőház félemeletén álló - Trefort Ágoston mellszobrának leleplezése következett. A zárókő-ünnepségekkel egy időben a Beleznay-kert helyiségeiben elhelyezett Iparmúzeum bezárta kapuit (1889. május 6-án). Új helyükön 1889. szeptember 15-én mutatták be gyűjteményüket.

A József körút 6. sz. alatti Technológiai Iparmúzeum épületének téglából és terrakottából kialakított homlokzata, a földszinti nyitott árkádjával és finom díszítésével a felsőolaszországi reneszánsz palotahomlokzatokra emlékeztetett. A homlokzat közepén volt a főbejárat, széles szabad lépcsőivel, a bejáró elé épített árkádos nyílt csarnokkal, amelyet az utca felől díszes vasrács zárt el. Az épület magas alagsorral épített, két emelet magasságú. (Az első emeletet magasföldszintnek hívták, és a tulajdonképpeni második emelet volt az első emelet). Az első emelet homlokzati része nagyméretű ablakaival tűnt ki, a második emelet kisebb ablakaival frízszerűen illeszkedett a főemelet fölé, legfelül pedig díszes fapárkány koronázta a homlokzatot, melyet jobb felől egy szegment formájú homlokzatrész választott el a Népszínház utcai iskolaépület homlokzatától.[87]

A bejáraton keresztül a látogató az előcsarnokba jutott. Onnan monumentálisan kiképzett, háromtagú falépcső nyílt, amelynek középső tagja az első emeletre, két oldaltagja pedig a magasföldszintre vezetett.

Az olvasóterem és a könyvtár az épület földszintjén kapott helyet.

Az Állami Ipariskola a Népszínház utca 8. sz. alatt helyezkedett el. A két intézet könyvtára egymás mellett volt, a Technológiai Iparmúzeum olvasóterme a két intézet épületeit összekötő sarokrész földszintjén 5 ablakos, ívelt helyiségben volt, amelyet ajtó kötött össze a Népszínház utcai épületben lévő háromablakos könyvtárhelyiséggel (raktárral), amelybe közösen helyezték el mindkét intézmény anyagát. Ebből a raktárból vezetett az út a következő helyiségbe, amely az Ipariskola könyvtárának kétablakos olvasószobája volt. A két intézet könyvtárának raktára tehát közös volt, azon belül külön tárolták könyveiket. A két könyvtár valóságos összeolvasztására csak hat év múltán, 1896-ban került sor.

A két intézmény közös elhelyezéséből adódóan mindkét könyvtár állományát használhatták az olvasók.

1900-1902 között az épületeket kibővítették, az átalakítás során az olvasóterem 20 férőhellyel 70 személyesre bővült.

A könyvtár évi gyarapodása 1910-11-ben megközelítette a kétezret (1896 kötet). A látogatottság is emelkedett. A könyvtár gyűjtőköre is kibővült.

A könyvtár anyagának elhelyezésére már nem volt elegendő a két raktárterem, így egy elrekesztett folyosón helyezték el a könyveket. A budapesti Technológiai Iparmúzeum 20000 kötetes állománya a század első évtizedeinek végén nem sok, de a hasonló vidéki intézmények állományához képest viszonyítva jelentős.[88]

Az első világháború idején már mind a múzeum, mind az iskola kinőtte az épületet.

A budafoki intézet könyvtárát beolvasztották a Technológiai Iparmúzeum könyvtárába. A könyvtárat a József körútra néző I. emeleti kiállítási terembe költöztették fel, ami előnyösebb elhelyezést jelentett. Az épületet a II. emelet ráépítésével bővítették. A könyvtár az átépítési munkák ideje alatt, 1920-23 között zárva volt.

A könyvtár a költöztetés után a következőképpen festett: a József körútra néző homlokzatrész I. emeletén lévő öt ablakos nagy helyiségben volt az olvasóterem, amelyet a tőle délre és északra fekvő egyablakos könyvtárhelyiséggel csak a bútorzat, illetve farácsozat választott el. A déli helyiségben elhelyezett könyvállványok mellett volt a könyvtáros és a kölcsönzést végző tisztviselők munkahelye; az északi rész a könyvek olvasására volt berendezve és az e helyiségre merőlegesen fekvő könyvraktárhoz közvetlenül kapcsolódott.[89] A könyvtár olvasótermét Trefort Ágoston mellszobra díszítette.

A könyvtárnak súlyos gondja volt a raktározás. A könyvtár az első emeletre költözése után áttért a numerus currens elhelyezési rendre, ami nagyfokú helymegtakarítással járt. 1927-ben hosszas előkészítő munkálatok után végre új állványzatot szerezhettek be a raktárba.

1935-ben az intézet kiállítási terméből kialakították a könyvtár második olvasótermét. Az udvarra néző 70 férőhelyes olvasótermet a folyóiratolvasók részére létesítették, ezáltal lehetővé vált, hogy a József körúti nagyolvasóban 82 személyes könyvolvasót és 16 férőhelyet rendezzenek be a katalógust használók részére. A könyvtáros irodahelyisége a nagyolvasó déli részében maradt továbbra is.[90] A nagy érdeklődésre való tekintettel az olvasótermet még ebben az évben bővítették, 1935. szeptember 1-től már 100 személyes folyóiratolvasóban kutathattak a látogatók. A könyvtár teljes olvasói férőhely kapacitása így egy éven belül megkétszereződött.[91]

Az épületre harmadik emeletet húztak, így 1938 júliusától az építkezés miatt a folyóiratolvasó használata szünetelt, a könyvolvasó pedig korlátozottan működött. A könyvtár új folyóiratolvasó-termét felújították. A közönség kényelmét szolgálta, hogy ruhatár is létesült. Három új adminisztrációs helyiséget is kapott a könyvtár, ezekbe tervezték a dokumentációs központ elhelyezését is. 1942-43-ban a könyvtár új könyvraktárral bővült.[92] A könyvtár még így is szűkösen fért el.

1944 novemberében bezárták a könyvtár olvasótermét a bombázások és a belövések okozta ablaküveg törések miatt. Az intézet felszerelésének és a könyvtár anyagának egy részét faládákba zárva átköltöztették 1944 decemberében Budára, ahol egy Vár mellett fekvő ház (az Attila utcai ún. Bethlen udvar) pincéjében helyezték el.[93]

A főváros ostroma alatt a Technológiai Könyvtár utcai frontra néző olvasóterme felett a II. és az új III. emeleti födémek kb. 1/4 része beszakadt és nagy mennyiségű törmelék lepte el az olvasótermet. Az udvar felőli folyóiratolvasó-teremben is belövési károk keletkeztek. Szerencsére a könyvtár raktárai, valamint az adminisztratív helyiségek nem sérültek meg, a könyvállomány is épen maradt, csupán a rombolás okozta por- és törmelékanyag borította el a könyveket vastag rétegben.[94]

A romeltakarítás eredményeképpen 4 hónappal a harcok elcsendesedése után, 1945. június 18-án újra megnyitotta kapuit a könyvtár.

Az utcai nagy olvasótermet az 1940-es évek végén az intézmény díszteremként használta, melyben estélyeket, ünnepségeket rendeztek. A könyvtár könyvolvasóját az udvari toldalékszárny termébe helyezték át.

A könyvtár olvasótermét 1949 után 120 személyes olvasóteremmé alakították át.

Átköltözés a Múzeum utcai épületbe

Az 1950-es években egyre több nehézséget okozott a könyvtár életében, hogy több - egymástól távol eső - épületben helyezkedett el. 1955-ben nem kevesebb, mint öt helyen működött az 1952-ben Országos Műszaki Könyvtár nevet felvett intézmény.

Az Olvasószolgálat, a Feldolgozó osztály és a hivatalvezető a József krt. 6. sz. alatt, a Dokumentációs osztályok (Műszaki Tájékoztatási osztály, Figyelőszolgálat, Fordítási osztály, Fotolaboratórium, Sokszorosító üzem stb.) a Rákóczi út 5. sz., a Fordításnyilvántartási csoport pedig a Petőfi Sándor utca 9. sz. alatt voltak elhelyezve. Ezen kívül volt a Bajnok utca 1. sz. ház pincéjében kb. 50000 kötetes könyv- és folyóiratraktár és létezett még a MTESZ székházában (Rudas László u. 45. sz.) az OMK fiókkönyvtára is. [95]

Több elgondolás született az OMK elhelyezésére. Felmerült az a gondolat, hogy a Rákóczi út 5. sz. alatti épületet kapja meg az intézmény, majd a MTESZ és az OMK közös elhelyezésének lehetősége is szóba került. A döntést siettette, hogy 1955 elején a József körúti épületben a könyvolvasóterem födéme megrepedezett, életveszélyessé vált. Az OMK sürgetésére végül a Minisztertanács döntése alapján az intézmény elhelyezésére a VIII. kerületi Múzeum utca 17. sz. alatti épületet és az azzal összeépült Reviczky u. 6. sz. alatti épületet jelölték ki.

Az épület, amelyet az OMK "birtokba vett", a múlt század második felében épült; gróf Károlyi Istvánné főúri palotája volt. A barokk palotát az osztrák Fellner Ferdinánd (1847-1919) és a német Helmer Hermann (1849-1919) építészek tervezték 1881-ben. A két műépítész neves alkotásai Európa számos városában ma is meglelhetők. ... A palota korabeli méltatói különösen annak belső udvari részét tartották értékesnek, de általános tetszést aratott - és ma is szemet gyönyörködtető része - az angolos stílusú hall, amely a kiváló magyar műasztalos, Thék Endre művészi munkáját dicséri, az emeletre vivő, gyönyörű faragású falépcsővel együtt.

A palota korábban több változáson ment át, az 1944-es bombázások idején súlyosan megsérült, így sok munkára volt szükség, hogy ebből a főúri palotából könyvtár alakuljon ki.

Kérdéses volt, hogyan lehet az épületet alkalmassá tenni a könyvtári nyilvános szolgálatra, a munkafolyamatok és a raktározás megszervezésére.

Az átépítési munkák már 1956-ban megindultak. Az állomány átköltöztetésére 3 terv is készült. A raktár statikai tervezésénél figyelembe vették az akkori négy szintről annak nyolc szintre történő fejlesztését, de nem vették figyelembe, hogy az épület műemlék jellegénél fogva nem változtatható meg. A megépített raktárban a közlekedést a szinteket összekötő lift és a vaslépcső biztosította. Korszerű világítástechnikát és teljesen átépített fűtőberendezést alkalmaztak. Négy olvasótermet, korszerű raktárrendszert, jó munkahelyeket alakítottak ki. Bár 1958. július 4-én megindult a nyilvános szolgálat, az építési munkák valójában csak 1960-ban értek véget. Az intézmény öt helyen lévő egységei azonban nem várták meg a teljes elkészülés időpontját, hanem az építkezés ütemében helyezkedtek el az új székházban. Az állomány áttelepítése két ütemben történt. Elsőként a könyvállomány került az új raktárba 1958 márciusában, majd 1959-ben került sor a folyóiratállomány és a szabadalmi leírások átköltöztetésére. Az új épületet az OMK dolgozói két-három év folyamán fokozatosan birtokba vették, és maguk is sok munkával járultak hozzá ahhoz, hogy az ne csak a szakirodalmi tájékoztatás ügyét szolgálja, hanem egyben kellemes munkahellyé alakuljon.[96]

Az 1960-as évek közepére a könyvtár fejlődése, az állomány nagyarányú növekedése miatt már újra elhelyezési gondok adódtak. 1965-ben az OMFB pénzügyi segítségével megindultak a Reviczky utcai fronton az emeletráépítési munkálatok. 1966-ban a Szabadság tér 2. sz. alatt közel 100000 kötetet befogadó raktárhelyet biztosítottak a könyvtárnak. 1969-ben megvásárolták és nagy költséggel 1972-ig könyvtári raktározás céljára rendbehozták és berendezték a volt nagytétényi zsinagógát. A 70-es évek elején történt a székház Múzeum utcai homlokzatának és tetőzetének rendbehozatala, az olvasótermek, a kölcsönzés és a tájékoztatás bútorzatának kicserélése.

A 70-es évek közepén az intézmény szolgáltatóház céljára megkapta a Gyorskocsi utca 5-7. sz. alatti telket. Az 1974-ben jóváhagyott terv hat szintes, 2800 m2 alapterületű épületet szándékozott megvalósítani. A felépítés tervezett ideje két, két és fél év volt, de valójában a kétszerese lett. A Gyorskocsi utcai új épület műszaki átadására 1979. augusztus 27-én került sor, az épület birtokba vétele 1980. február 15-én történt meg. Megkezdődött a beköltözés, amely az intézmény műszaki részlegeinek adott otthont. Itt kapott helyet az R-35 számítógép, a VIDEOPLEX-3 csoportos adatelőkészítő rendszer, a Nyomdai és Reprográfiai Főosztály gépei.

Az OMKDK-ban a 70-es évek elejére súlyos raktározási problémák jelentkeztek. A Múzeum utcába való költözéskor az állomány növekedésére csak 1-2 évre elegendő raktári férőhely állott rendelkezésre, várható volt, hogy hamarosan újból raktározási nehézségek fognak támadni. 1972-73-ban, amikor az OMKDK belépett a törökbálinti DEPO-társasraktár építtetői sorába, a központi raktáron felül három külső raktárban voltak még állományrészek. Az új raktár betelepítése 1981 decemberében fejeződött be. Ennek eredményeként kb. 11000 pfm-nyi rakfelületet foglalt el a külső raktárakból és részben a székház túlzsúfolt raktárából ide koncentrált gyűjtemény.[97]

2000-ben megkezdődött a Gazdasági Minisztérium által kezdeményezett és jóváhagyott három évre szólóan 350 MFt-ra tervezett rekonstrukció első fázisa. A három éves terv lényeges elemei élet- és vagyonvédelmi rekonstrukciók voltak.