Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai

« A képzőművészet Fiuméban. Írta gróf Wickenburg István, átnézte Pasteiner Gyula.

A törvénykezés Fiuméban. Írta Thierry Alajos lovag. »

154Fiume társadalma.
Írta Kőrösi Sándor, átnézte György Aladár

A régi Fiume lakossága legnagyobbrészt kereskedőkből és tengerészekből állott. A kereskedő egész nap el van foglalva, az élelmi czikeket készpénzen vásárolja; a vendéglátást tehát magyar értelemben nem ismeri. A tengerész mai napság is két-három hónapig, régibb időkben pedig, a vitorláshajók korszakában, félesztendeig, sőt gyakran egy-két évig volt kénytelen távol maradni családjától. Nagyon természetes, hogy ily körülmények közt Fiuméban is kifejlődött az a - Közép- és Dél-Olaszországban is általános - szokás, hogy minden család lehetőleg elzárkózik a külvilág elől.

Ez az elzárkozóttság annyira meggyökeresedett, hogy még lányos házakba sem tartják illőnek a fiatal emberek bejárását, sőt még az is nagyon illetlen dolog volna, ha valamely asszony vagy leány a szoros értelemben vett családhoz nem tartozó férfi kiséretében menne végig az utczán. Idegen fiatalember csak attól a naptól fogva járhat a leányos családhoz, midőn hivatalosan a leány vőlegényének tekinthetik vagy arra biztos kilátásuk van. A fiatalok tehát csakis nyilvános mulatságokon, sokadalmakon találkozhatnak. A nyugatról a magyar fővárosba átszármazott, sőt már a vidéki városokban is meghonosult "jour" itt a legújabb időkig ismeretlen volt, és csak most kezd az előkelőségek közt hóditani.

Mulatságok.

A fiumeiek társadalmi élete tehát csak a nyilvános összejövetelekben jelentkezik. Szinházba, hangversenyre, tánczmulatságra, kirándulásra a fiumei mindig szeretett járni s ott a közös ismerősökkel találkozni; újabban pedig a klubélet is élénken fejlődött.

A társaság fogalma a törzsökös fiumeieknél, mint kereskedő és tengerész népnél plutokratikus irányban fejlődött ki. Hogy ki tartozhatik az ugynevezett "jó társasághoz", azt az illetőnek vagyoni állapota szabta meg. "Chi non gha palco al teatro e tomba al cimitero, non cè sior" (A kinek nincs páholya a szinházban és kriptája a temetőben, az nem úr): ez volt s mai napig is ez a józan gondolkozású fiumei nép szemében a "társaság"-hoz való tartozás kritériuma.

A ki a fiumeiekkel jobban megismerkedik, azt rendkívül kellemesen lepi meg az az őszinte kedvesség, mely itt a társadalmi érintkezést jellemzi. A fiumei nép természeténél fogva egyszerű, őszínte és szives; a vérébe ment át a velenczeiekkel való érintkezésből a kedvesség, az olasz kultúránál fogva az udvariasság.

Újabban azonban idegen áramlatok kezdenek befolyni Fiume társadalmi életére, melyek külön-külön alakitanak ugyan kisebb középpontokat, de ezekben a jövő társadalmi egybeolvadás, az egységes társadalom kialakulásának kezdeteit láthatjuk, mert mindegyik igyekezik különállása mellett érintkezési pontokat keresni a törzsökös fiumei társasággal. Újabb elemek, magyarajkúak, németek, francziák, angolok és olaszországi olaszok, arisztokráczia, nemesség, gentry mind hazai viszonyaiknak megfelelő társadalmi életet szeretnének új otthonukban látni; de kénytelenek a fiumei viszonyokkal számot vetni s társadalmi életüket a szerint berendezni.

A magyarajkuak, kik mint állami- és magántisztviselők, vagy részben mint kereskedők, a legnagyobb és legtekintélyesebb kontingensét képezik a Fiuméba telepedett új elemeknek, nagyrészt belevegyülnek a törzslakosság társadalmi életébe; sokan tagjai a Casino patriotticonak vagy a Società Filarmonico drammaticànak, Fiume e két legtekintélyesebb egyesületének; mások ellenben a családok tömörülésében, a kölcsönös vendéglátásban keresik a társadalmi élet kellemeit. Ezek czentrális pontjai: A fiumei tisztviselők egyesülete (mely azonban még a kezdet nehézségeivel küzd), továbbá a fiumei magyar daloskör s a fiumei Lloyd.

A németek, (birodalmiak és osztrákok) a Naturwissenschaftlicher Club körül tömörülnek. Itt hetenkint, egyszer, rendszerint pénteken este, tudományos vagy irodalmi témáról szép előadásokat hallhatni. Nagyrészük ezenkivül a kedélyes szórakozásról sem feledkezik meg. Hetenkint egyszer, valamely sörház vagy vendéglő külön termében, nyáron pedig künn a szabadban valamely szép helyen gyülnek össze, még pedig az asszonyok és leányok kiséretében. Kuglizás, hangverseny, táncz vagy kedélyes társalgás fűszerezik az együttlétet. Egyébként nagyrészük a Patriotticonak vagy a Filodrammaticanak is tagja.

A nemzetközi társaság, a franczia vagy angol származású előkelő fiumei gyárosok, vállalkozók az idegen államok s a fiumei társadalom több előkelősége, magasabb katonai és állami tisztviselők stb. jourokon, tennispályán, fényes házi estélyeken találkoznak; e társaságban pedig már szó sincs az elzárkózottságról. E társaság köré csoportosúlnak újabban mindazok, kik vagyoni állás, születés vagy magas rang folytán az előkelőségre tartanak igényt. Egyszersmind ez az aránylag kis körre terjedő társaság az, mely tekintélyével s utánzatot keltő szokásaival újabban leginkább hat arra, hogy a régi puritán erkölcsü fiumei társadalom átalakuljon. Ennek köszönhető a jourok terjedése is a vagyonos fiumeiek között.

Ossoinack Lajos elvégezvén tanulmányait a laibachi és gráczi kereskedelmi akadémián, a tengerészeti kereskedelemre szánta magát s e szakmában Triesztben, Odesszában, Hamburgban, Londonban és New-Yorkban művelte ki magát. 1874-ben tért vissza hazájába s megalapitotta ma is virágzó czégét. Ő kezdeményezte az angol hajóknak Fiuméban való kikötését; ő dolgozta ki Catinellivel és Smoquinával a Fiumera vonatkozó magyar állami programm alapvonalait, melyet a magyar kormány azután megvalósított. Ő emelt először szót a fiumei kereskedelmi és iparkamarában az osztrák Lloyd szerződésének felbontása mellett, a mit később Baross meg is tett. Az ő kezdeményezésének köszönhetik megteremtésüket az "Adria" az "Oriente" gőzhajózási társulatok, a rizshántoló gyár, melynek válságos időszakában élére is állott s azt mai virágzó magaslatára emelte, valamint része volt a kőolajfinomitó-gyár létrehozatalában is. Ő állitotta az első kikötői tárházat s az ő iniciativájára érintik az angol "Cunard" társaság és a Baily & Leetham társaság hajói a fiumei kikötőt.

A Čitaonica elnöki és alelnöki állása a legutóbbi ideig betöltetlen volt, még pedig a következő okokból: Ő Felségének a királynak legutóbbi, 1891-iki látogatása alkalmával a Čitaonica elnöksége, vagyis a fiumei horvátok nem járulhattak a király szine elé, mert a kormányzónál mint testület sohasem tisztelegtek, s így a Čitaonica bemutatását nem lehetett fölvenni a programmba. Midőn tehát a következő évben Batthyány Lajos gróf lett Fiume kormányzója, a Čitaonica vezérférfiai, a horvátországi békés hangulatnak megfelelőleg, azt óhajtották, hogy az ujonnan választandó elnökség ne mulaszsza el a tisztelgést a magyar kormány fiumei képviselőjénél. A legnagyobbrészt ifjakból álló túlzó ellenzék azonban nem akarta az udvariasság és formaság eme követelményét jogosultnak elismerni. Igy történt, hogy oly tekintélyes polgárok, mint Gorup József, Barač Milutin, a petróleumgyár igazgatója, vagy dr. Kiseljak János, kik a fiumei társadalom mozgalmaiban is részt vesznek, s mint magánszemélyek a kormányzónál is rendszerint családostul hivatalosak, a Čitaonica elnökségének elvállalását visszautasították. Az 1897. év elején sikerült a Čitaonicának a kivánt egyetértést elérni. A tulzók kiváltak s a magyarbarát horvátok megválasztották elnöknek dr. Kiseljak Jánost s az elnökség látogatást tett br. Abele Rezső kormányzóhelyettesnél.