Mindig úgy éreztem, hogy két törvény van. Az egyik, amely szerintem jellemzi a valóságot, a másik, amelyik irányítja. Ami velem megtörtént és történik, amit teszek, belső törvényem diktálja, még akkor is, ha ellentétes azzal, amit én törvénynek hittem. Nincs ez másként a "valódi" törvényekkel, még a jogász is megkülönbözteti a jog szerinti törvényt és a megszokott törvényt. A megalkotott törvény hivatott szabályozni a társadalmat, viszont - megalkotói óriási bánatára (fúj, cinikus!) nem lehet ellentétben a szokás szerinti törvényekkel, mert akkor működésképtelen. Nem lehet állandó, hiszen a valódi történéseket mindig a pillanatnyi feltételek határozzák meg (ott van például minden államban a szükségállapot törvényrendszere, olyan esetre, amikor a normál törvények nem üzemelnek), de nem is lehet sűrűn változtatni, mert a törvény is része a feltételrendszernek, amelyet átalakítása megváltoztat, így újabb módosítást tesz szükségessé (az élő példa kereséséhez nem kell elhagyni az országot...)
Sajnos, sokszor tűnik úgy, hogy nem ismerjük fel: a jelenségek a valódi törvényt mutatják, és csak papírtörvényeket tudunk szembeszegezni velük. Törvényekkel küzdünk például a bűnözés, a kábítószer, a korrupció ellen, ezek azonban mégis léteznek. Miért? És miért ennyire eredménytelen a harc? Szinte csak a határok megállapításáról szól, megoldani nem old meg semmit. Jobb rendőrség: kisebb és szervezettebb bűnözés. Vagy csak az erősebb állami hatalom vesz át nagyobb szerepet a bűnözőktől? Nem kevesebb az erőszak, csak nagyobb százaléka kap legális besorolást? Bocs, de marha nagy kunszt. Ha van egy törvényem, amelyik korlátozza azt, aki a betartatásáért felelős, azzal szemben, aki azzal kezdi, hogy áthágja, ki indul nagyobb eséllyel? És aki áthágta, miért tette?
Törvényeink negatív szabályozó jellegűek és szemben állnak a társadalmat mozgató anyagi érdekeltséggel. Ha egy szereplő versenyképes akar maradni, úgy tudja elérni, hogy minél jobban megközelíti a törvényesség alsó határát. Ha van valaki, aki felajánlja nekem, hogy segít olcsóbbnak lennem, és nem kell megkérdeznem, törvényes-e az általa járt út, hát választhatok az elfogadás és a bukás között, hiszen a "bűnöző" a konkurenciát is fel fogja keresni, aki ugyanúgy élni szeretne, mint én. Ha biztos vagyok benne, hogy valami erkölcsi, emberi (NEM törvény szerinti!) indok miatt minden versenytársam elutasítja, akkor én is megtehetem. Ha viszont fenyegetve érzem magam, félek a holnaptól, és tudom, hogy a többiek is ugyanúgy éreznek, el kell fogadnom, vagy elbukok, peremre szorulok. Lehet, hogy a másik még ennyit sem gondolkodna rajta, lehet, hogy mindenkinek a legjobb, ha én fogadom el és nem más. (Nem feltétlenül cégvezető kerül ilyen helyzetbe. Nem kell kéz alatt, olcsó bicikli? Több pénz marad cipőre.) Néha iszonyú dolog őszintének lenni. Kicsit undorító is talán...
(A paradox és jelenleg nálunk fennálló törvénykezés ezt is beépíti a törvénybe, feltételezi a vállalkozó rosszhiszemű hozzáállását, és teheti, mert fenyegetettségét nem tudja orvosolni, tehát az életben maradó valószínűleg tényleg törvénytelen! Püff neki.)
És a bűnöző? Nem hiszek az ilyen dolgok eleve elrendeltségében, hiszek viszont a különböző gondolati irányultságokban, az otthon és a szűk környezet borzalmas roncsoló képességében. És talán kicsit megnyugodva mondom, hogy én is lehettem volna gyilkos, lopni pedig loptam is. Szerencsém volt és volt időm átfogalmazni belső törvényeimet. Nem mindenkinek adatik ez meg. Én viszont soha nem leszek képes egyértelműen elítélni azt aki lop. Nem tudhatom, min ment keresztül a másokról és önmagáról kialakított képe addig, amíg tolvajjá, stb. lett. Csupán örülhetek, hogy nekem nincs ilyen törésem - megvan nekem a magam baja.
Amíg egy gyereknek lehet olyan környezete, ami képes őt bűnözővé tenni, lesz bűnözés, hiába rendőr és törvény. Amíg kerülhet ember kilátástalan helyzetbe, lesznek öngyilkosok, kábítószeresek. A tiltó törvény nehezíti a terjedését, ugyanakkor erőszakot is teremt köré, versenyképes, vonzó iparággá változtatja.
A korrupció pedig? Természetes folyamat. Képzeljük el, hogy egy kórházban tilos a korrupció, aki vétkes, kirúgják. Az egyik orvos fiát kell műteni, az orvos tudja, ki a legjobb altatóorvos, sebész, és "megszervezi" fia műtétjét. Korrupt? Igen. Aki jelenti, áruló, aki nem, cinkos és törvénysértő. Megoldás: a kórház személyzete csak "legjobbakból" áll, vagy a kórház nem fogadhat olyan beteget, akinél a korrupció veszélye fennáll, személyzete védelmében (mi van sürgős esetben?). Nem túl reális, még kevésbé emberi egyik sem...
"Éljenek a bűnözők, vivát, korrupció! Lassan semmi hitem sem marad ebben a szerencsétlen rendszerben. És még nem is gondoltam végig a harmadik nagyon fontos fogalmat, a hatalmat. Apropó, hatalma..." - derült fel a fiú. Felállt, nyújtózkodott egyet, kisvártatva két almával tért vissza a konyhából. Szép csillogóra törölte őket a nadrágján, visszaült a székre és a korlátra tette a lábát.
| Kedves Loránd / Az örökkévalóság pillanatai / Számadás |
|