HADTÖRTÉNELMI LEVÉLTÁRI KIADVÁNYOK

Sine praeteritis futura nulla — Múlt nélkül nincs jövő

Sorozatszerkesztő: dr. Szijj Jolán

FOND- ÉS ÁLLAGJEGYZÉK

A Hadtörténelmi Levéltár őrzésében lévő katonai iratok

A kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap
a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum támogatta

Megjelent a Hadtörténelmi Levéltár megalakulása 80. évfordulóján
Szerkesztette dr. Szijj Jolán főtanácsos

Az adatokat szolgáltató referensek:

dr. Bonhardt Attila alezredes, kandidátus
Farkas Gyöngyi tanácsos, főlevéltáros
dr. Lenkefi Ferenc tanácsos, főlevéltáros, kandidátus
dr. Markó György ezredes, kandidátus
dr. Szijj Jolán főtanácsos, főlevéltáros

Budapest, 1997.

ISBN 963 85827 5 8
ISSN 1417-9598

TARTALOMJEGYZÉK

BEVEZETŐ

A Levéltár története

A megalakulás előzményei

Abból a tényből következőleg, hogy a Habsburg Birodalomhoz való tartozásunk négy évszázada alatt az ország életére vonatkozó legfontosabb döntések Bécsben születtek és ezek iratai is ott maradtak, a magyar katonai múlt, a magyar hadtörténelem írásos emlékei is Bécsben őriztettek. A Habsburgok ún. dunai monarchiája államhatalmi szervei kiépítése kapcsán hozta létre I. Ferdinánd király 1556-ban az Udvari Haditanácsot - Hofkriegsrat - a katonai ügyek intézésére, amely azután állandó és önálló udvari hivatallá fejlődött. Ez időtől vált rendszeressé az iratok gyűjtése, lajstromozása a hivatalban. 1564-től kezdődően több alkalommal adtak ki irodai szabályzatokat, amelyek előírták az iratok kezelésének módját. Néhány évtized elteltével szükségessé vált a levéltári tevékenység elválasztása az irodai szolgálattól, mert az iratok mennyisége jelentősen megnövekedett. Savoyai Jenő herceg javaslatára I. József császár 1711. április 4-én nevezte ki az első levéltárost Bernhard Rosenbaum személyében és ekkortól számítódik a Kriegsarchiv története, amely a kezdeti években Hofkriegsrätliches Archiv, Archivum bellicum, Hofkriegskanzlei-Archiv, Archivariat der Hofkriegskanzlei néven szerepelt. A Mária Terézia által megszerveztetett központi levéltárba nem tagolták be a katonai iratokat, hanem - Károly főherceg általános hadsereg-reformja keretében - az Udvari Haditanács regisztratúrájából létrehozták a katonai szaklevéltárat, amely Ferenc császár 1801. március 23-án kelt rendelete értelmében Kriegsarchiv - Hadilevéltár - néven működött. /Az új levéltárnak a gyűjtésen, rendszerezésen túl az iratok hadtudományi kiértékelése is feladatkörébe tartozott./ E katonai levéltár volt hivatott a magyar hadtörténelem írásos emlékei gyűjtésére és őrzésére.

Ezen a helyzeten az 1867-es kiegyezés sem változtatott, lévén, hogy önálló magyar hadügy nem volt a dualista államban, így a Monarchia hadereje részeként létrejött magyar honvédség megalakulását nem követte katonai levéltár létrehozása.

E helyzettel szemben fogalmazódott meg az a nemzeti igény, amelyre a bevezetőben idézett dokumentum utal. A szándék azonban csak később realizálódott: az tette lehetővé, hogy 1918 októberében az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott és a győzedelmes őszirózsás forradalom nyomán megszületett az önálló és független Magyarország.

Az 1918 november elején Magyar Hadügyminisztérium néven újjászerveződő honvédelmi minisztériumban már megvoltak a katonai levéltár létrehozásának szervezeti előzményei. Az első világháború idején is érvényben volt az a császári és királyi rendelet, amelynek értelmében a haderő alakulatai, így a honvédség alakulatai is, a bécsi Kriegsarchiv-ba küldték a működésük során keletkezett hadműveleti és egyéb, megőrzésre előírt irataikat, térképeiket. 1915 őszén sikerült azt elérni, hogy a magyar honvédség és népfelkelés alakulatai harctéri irataikat közvetlenül a Honvédelmi Minisztériumba küldhessék. A HM 1/a. osztályán belül létrehoztak egy levéltári csoportot, amelynek az volt a feladata, hogy ezeket a hazaküldött iratokat lemásolták és az eredeti iratokat csak ezután küldték tovább a bécsi Kriegsarchivba. Ezt követően a minisztériumi osztályon több alcsoport is kialakult, így a múzeumi, statisztikai, hadifogoly, hadtörténelmi alcsoport, amelyek munkáját fényképész műterem és számos rajzoló segítette. A fennmaradt dokumentumokból kitűnik, hogy mind a levéltári, mind a múzeumi alcsoport végzett kezdettől fogva gyűjtőmunkát is. Így a múzeum gazdag első világháborús gyűjteményeibe az első fényképek, zászlók, fegyverek és egyéb értékes tárgyak ekkor kerültek be a harctérről. - Érdekességként megemlítjük, hogy 1916 folyamán a katonadalok gyűjtésébe is bekapcsolódott a múzeumi alcsoport; a gyűjtőmunkát a póttestek és csapatok mellett olyan kiválóságok is végezték, mint Bartók Béla és Kodály Zoltán zeneakadémiai tanárok, akik a honvédelmi miniszter nyílt parancsával járták a laktanyákat, katonai kórházakat, üdülőket. - Mindezek világosan mutatják, hogy amikorra a jogi lehetősége megadódott, már kész szervezettel "állt" is az intézmény.

A megalakulástól, 1918 november elejétől 1945-ig

A Hadügyminisztérium I. csoportjának 1918. november 11-én kelt új ügykörbeosztása szerint az I. csoport 10. osztálya alá tartozott a "Hadi levéltár". Az ebből az időből megmaradt alosztály-parancskönyvből kiderül, hogy ekkor a levéltáron belül nyolc csoport működött: az iratcsoporton és a fényképészeti csoporton kívül hat iratmásoló csoport. 1918. december 19-én jelent meg a csoportok sorában a "muzeális csoport", amelynek a vezetője az az Aggházy Kamil, aki 1916. április 2-tól teljesített szolgálatot a minisztériumi csoportnál és a később önállóvá lett Múzeum igazgatója is lett. Bár kinevezésére vonatkozó konkrét irat nincs, de valószínűsíthető, hogy ugyancsak november elejétől Gabányi János alezredes lett a levéltár vezetője. /Előzőleg Orphanides Lukács volt a csoportvezető./ A minisztérium egészét érintő 1919. január eleji átszervezés kapcsán pedig már Hadtörténelmi Levéltár és Múzeum néven szerepelt az intézmény, amely három szerkezeti egységből állt: Vezetőség - könyvtárossal, történelmi irodalmi csoporttal, könyvkötészettel és fényképészettel, Levéltár - térképtárral, Múzeum.

A Tanácsköztársaság idején "az új átalakulás a Hadtörténelmi Levéltár és Múzeum szervezetét, személyi beosztását és ügykörét semmi tekintetben sem érinti", sőt ekkor egészült ki a levéltár a könyvtári csoporttal.

Az ezt követő évtizedekben több szervezeti változáson ment át a levéltár, hol önálló, hol a múzeummal közös intézmény volt. Az 1920. január 4-i parancs szerint: "A Hadtörténelmi Levéltár és Múzeum a nemzeti hadsereg fővezérségének X.csoportját alkotja." Ekkor szervezetileg három főosztályból állt: I. Történelmi feldolgozás, II. Levéltár, III. Múzeum. Vezetője csoportfőnöki beosztásban Gabányi alezredes.

Az 1921. március 16-án kelt HM rendelettel a M. kir. Hadtörténelmi Levéltár és Múzeumot külön állománytestté - önálló intézménnyé - nyilvánították. Ekkor élén igazgatóként Rubint Dezső tábornok állt - 1921. január 16-tól - és állományában 75 fő a hivatásos állományú. /Egy 1920-ban keletkezett tervezet 208 fő tiszt és 188 fő polgári alkalmazottat, összesen 396 főt tartott szükséges létszámnak./ A békeszerződés végrehajtása során - 1922. április 29-én az intézmény kivált a honvédség kötelékéből, és először a Belügyminisztérium, majd a Vallás - és Közoktatásügyi Minisztérium színleges felügyelete alá került, és ekkor - november 15-én - szétválasztották a levéltárat és a múzeumot. A valóságos irányítást természetesen továbbra is a Vezérkari Főnökség és a Honvédelmi Minisztérium gyakorolta, azonban "eltűntek" a katonák a levéltárból és múzeumból, nem viselhettek egyenruhát, a katonai rangokat különböző elnevezések alá "rejtették". /Vezérőrnagy: vezértanácsnok, ezredes: főtanácsnok, alezredes: tanácsnok stb./ 1928 júniusáig működött így az intézmény, ekkor visszakerült a Vezérkari Főnökséghez, de a katonai rangok viselését csak fokozatosan engedélyezték. A levéltár és a múzeum különállása továbbra is megmaradt, nevük változott csak 1930. május 1-től: M. kir. Hadilevéltár, illetve M. kir. Hadimúzeum elnevezésre, amelyek élén 1920-21-ben igazgató, 1939-ig főigazgató, ezután parancsnok állt.

Az intézmény hivatali elhelyezése a megalakulás után az Országos Levéltár még teljesen el nem készült új épületének - Bécsi kapu tér 4. sz. - III. emeletén történt, majd hamarosan a II. emeletet is birtokukba vették. Az elhelyezés már ekkor is szűkös volt, és a hamarosan beérkező nagy mennyiségű levéltári és múzeumi anyag indokolttá tette az elhelyezés megoldását. A honvédelmi miniszter 1921 elején a múzeum számára kiutalta az Üllői úti Mária Terézia laktanya egy részét, ahova az átköltözés a nyár folyamán meg is történt. A múzeum 1929-ben került végleges helyére, amikor felköltözött a várbeli Nándor-laktanyába, ahol 1937. március 15-én nyílt meg első kiállítása. A levéltár számára új otthon csak a második világháború után adódott, akkor szintén a Nándor-laktanya épületébe költözött a levéltári gyűjtemény.

Az önálló intézményként működő levéltár hivatali felépítése, belső szervezete elég gyakran változott, de általában a lényegét tekintve öt vagy négy nagy csoportra tagolódott, amely csoportok egyúttal tevékenységét is hűen tükrözték, ezek hol "csoport", hol "osztály" megjelöléssel szerepeltek:

Vezetőség vagy Főigazgatóság a titkári irodával, átvevő és nyilvántartó irodával, gazdasági hivatallal.

Levéltár, amely esetenként külön osztályban kezelte a világháború előtti - ún. Régi levéltár - és világháború alatti iratokat, majd a világháború utániakat, de ettől függetlenül a végzett konkrét tevékenység szerint különültek el munkacsoportjai, úgymint: hadműveleti iratok, hátországi iratok, térképek, fényképek, hadrendek, személyügyi nyilvántartás, kitüntetések, fegyvertények csoportjai.

Irodalmi osztály és szerkesztőségek: rajzoló osztállyal, kiadó hivatallal együtt. Hadtörténetírói tevékenységének a középpontjában a világháború katonai eseményeinek, hadműveleteinek a feldolgozása állt. A készülő sok kötetes munka érdekeinek rendelték alá a levéltári gyűjtő- és feldolgozó munkát is. A bécsi levéltári iratokból is főleg a világháború hadműveleti iratait, naplóit másolták. Az évek során végül is a mű 10 kötete jelent meg, a tervezett további kötetek egy része kéziratban maradt. Emellett azért természetesen a magyar hadtörténelem egyéb korszakai is kutatási témát jelentettek, pl. a magyar honvédség, illetve az egyes fegyvernemek történetéről, a katonai nyelv fejlődéséről megjelent munkák mai is nagyon jól használható forrásul szolgálnak. A levéltár hadtörténetírói köréből említésre méltó nevek: Berkó István, Breit József, Gyalókay Jenő, Markó Árpád.

A levéltár közreműködésével, a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában jelent meg a Hadtörténelmi Közlemények, az 1888-ban alapított "évnegyedes folyóirat a magyar hadi történetírás fejlesztésére." 1921 és 1931 között a levéltár szerkesztésében jelent meg a Magyar Katonai Közlöny, amely tudományos katonai folyóirat volt. Az ezt követően a HM kiadásában megjelenő katonai szakfolyóirat, a Magyar Katonai Szemle szerkesztéséből is oroszlánrészt vállalt a levéltár.

Könyvtár: tudományos és szépirodalmi csoporttal. /A könyvtár 1923-ban egyesült a Tiszti Kaszinó könyvtárával és elköltözött annak épületébe./ A katonai tudományos csoport gyűjtötte mindazokat a belföldi és értékesebb külföldi nyomtatott műveket, amelyek a katonai szaktudományokkal foglalkoznak vagy ezekkel szoros összefüggésben állnak. A szépirodalmi csoport elsősorban a Kaszinó volt anyagából alakult. A könyvtárnak három osztálya volt: a rendelő osztály /könyvek vásárlása, összegyűjtése/, címjegyzékkészítő osztály /címfelvételezés, nyilvántartó jegyzék, könyvismertetés/, forgalmi osztály /könyvkölcsönzés és könyvkötő műhely/.

Bécsi csoport: kezdetben felszámoló tevékenységgel, később anyaggyarapítási /másolási/ feladatokkal. A Kriegsarchivba 1915-ben vezényeltek először tiszteket a "HM Bécsbe vezényelt kiküldöttje" néven. 1918 után, amikor elkezdődött a Monarchia minisztériumainak a felszámolása és különböző katonai szerveket hoztak létre a hadifoglyok hazahozatalának intézésére is, feladatköre és alárendeltsége elég körülhatárolatlan volt. Végül 1920 novemberétől mint a Hadtörténelmi Levéltár és Múzeum bécsi magyar bizottsága, 1923-tól 1935-ig a Hadtörténelmi Levéltár - 1930-tól Hadilevéltár - Wienbe vezényelt exponense, majd 1935-1941 között a Hadilevéltár wieni felszámoló osztálya néven folytatta tevékenységét. Fő feladata a Magyarországnak ítélt iratok kiválasztása, hazahozatala, illetve lemásolása volt, azonkívül személyi igazolások intézése. Tevékenységét egy 1921-ben kötött ideiglenes egyezmény, majd az ún. badeni egyezmény alapján végezte.

A Levéltár kialakulása

A Levéltár első gyűjteményei azok a világháborús, a harcterekről hazaküldött hadműveleti iratok voltak, amelyeket a HM 1/a. osztályán kezdtek lemásolni. Ezek mellett a Monarchia megszűnésekor Magyarország területén lévő katonai alakulatok "élő", ügyviteli regisztratúrái, illetve néhány esetben a náluk őrzött történelmi iratanyag is, itt maradt az ország területén és bekerült a Hadtörténelmi Levéltárba. Jelentős anyaggyarapodást ígért a békeszerződés alapján Ausztriával kötött államszerződés. A világháború győztes hatalmainak Magyarországgal 1920. június 4-én Párizsban aláírt ún. trianoni békeszerződése 178. cikke a következőket tartalmazta: "A volt Osztrák-Magyar Monarchiából keletkezett új Államok és azok az Államok, amelyek a nevezett Monarchia területéből részesedtek, a maguk részéről kötelezik magukat arra, hogy a Magyar Kormánynak visszaszolgáltatják azokat a hivatalos iratokat, okmányokat és feljegyzéseket, amelyek húsz évnél nem régibbek és amelyek közvetlen vonatkozásban állanak a magyar terület történetével vagy közigazgatásával s esetleg az átcsatolt területen vannak." Ezt követően jött létre az osztrák szövetségi kormány és a magyar kormány között - éveken át tartó előkészítő munka után - a Baden bei Wien-ben 1926. május 26-án aláírt végleges egyezmény. Az egyezmény értelmében Ausztria kötelezte magát, hogy kiszolgáltatja Magyarországnak azokat az iratokat, amelyek magyar szellemi tulajdonnak tekinthetők, a közös vonatkozásúakra pedig úgy állapodtak meg, hogy azok közös szellemi tulajdont képeznek és Bécsben maradnak. Ehhez az iratanyaghoz a magyar kormány az osztrák szövetségi kormány hozzájárulásával megfelelő számú megbízottat rendelt ki. Ennek megfelelően azóta is működik Bécsben az állami levéltárban is és a katonai levéltárban is magyar levéltári kirendeltség.

A Kriegsarchiv-ban dolgozó - kezdetben nagy létszámú - munkacsoportnak köszönhetően a 20-as, 30-as években jelentős gyűjtemények, önálló fondok iratanyaga került haza. /1919-ben Tury alezredes állította össze először a Kriegsarchiv különböző fondjaiban található magyar vonatkozású iratok jegyzékét, majd ezt bővítették az évek során többször is./ A hazakerült iratok a megfelelő fondokhoz kerültek vagy önálló besorolást kaptak.

Külön említést érdemelnek az átadott, illetve lemásolt térképek. A Kriegsarchiv világhírű topográfiai gyűjteménnyel rendelkezett, már a XVIII. századtól rendszeresen gyűjtötték, másolták és gondosan őrizték a régi térképeket. Törvény intézkedett arról, hogy a hadsereg birtokában lévő térképek, tervrajzok és országleírások a levéltárba kerüljenek - köztük természetesen a Magyarországra vonatkozó katonai felvételek is. Így tehát a badeni egyezmény értelmében ezek átadása, illetve lemásolása is megtörtént. Bécsből kb. ötvenezer térkép került a Hadtörténelmi Levéltár őrizetébe, amely állomány az évtizedek során beszolgáltatások, ajándékozások, vásárlások útján a négyszeresévé növekedett. Emellett a térképtár nagyon gazdag helyzettérképgyűjteménnyel - zömük I. világháborús - rendelkezik. Gyűjteményében megtalálhatók az európai országok különböző korokból származó, különböző kiadású, részletes helyszínrajzi térképei, országleírásai.

A levéltárba bekerült iratok számbavétele, nyilvántartása és rendszerezése komoly feladatot jelentett az intézménynek, s mindenképpen dicséretes, amit e téren - elsősorban a levéltári segédszemélyzet kifejtett. A levéltári rendezés, segédletkészítés terén már közel sem volt ilyen jó a helyzet - legfőbb probléma a hibás rendezési koncepció volt, pl. a provenientia "felrúgása", az eredeti regisztratúrák kronologikus vagy tematikus szempontú szétbontása - , aminek objektív oka is volt: kevés volt a munkát szerető és értő szakember /a legtöbb beosztott tisztnek nem voltak ilyen irányú ismeretei/. Mindezek ellenére a levéltár vezetősége vállalni tudta, hogy 1924-ben kilépjen a nyilvánosság elé: megjelent A m. kir. Hadtörténelmi Levéltár 1924. évi évkönyve. Az évkönyv tájékoztatást adott a levéltár megalakulásáról, szervezetéről és az őrzésében lévő iratanyagról. Ezt követően még néhány éven át jelent meg évkönyv, amely az elvégzett munkákról, az anyaggyarapodásról részletes tájékoztatást adott. /Az intézmény mindezek mellett jelentős közhivatali feladatokat is ellátott./

A második világháború a levéltár életében is tragikus időszak volt. A levéltárat részben evakuálták, és az elszállított értékes iratanyag legnagyobb része elpusztult. Budapest ostromakor az Országos Levéltár épülete súlyos sérüléseket szenvedett, és a Hadtörténelmi Levéltár raktárainak egy része is a romok alá került.

1945-től napjainkig

A háború utáni történetünk első évei a romok eltakarításával, az iratanyag ismételt összegyűjtésével teltek. Hadimúzeum és Levéltár néven indult új életnek az intézmény, de csak rövid ideig - 1945. április 24-től május 15-ig működött így. Ezt követően a Szövetséges Ellenőrző Bizottság - SZEB - csak a múzeum működéséhez járult hozzá, így a levéltár a Honvédelmi Minisztérium osztályaként működött, a romok alól kimentett nagy értékű iratait pedig a múzeum vette gondozásba. Közben természetesen folyt a szintén nagy kárt szenvedett Nándor-laktanya helyreállítása is, és mivel a levéltári iratanyagot az Országos Levéltár épületéből el kellett szállítani, megkezdték a Nándor-laktanya egyik szárnyának átépítését levéltári raktárak céljára. A levéltárügy országos rendezése is nyilván hatással volt arra, hogy 1947 márciusától ismét működhetett a levéltár, 1950-ig Honvéd Levéltár és Múzeum néven, majd 1954-ig mint Hadtörténelmi Levéltár és Múzeum. Ekkor a Honvédelmi Minisztérium létrehozta a Hadtörténeti Intézetet, és ettől kezdve éveken át a levéltár a Hadtörténeti Intézet és Múzeum elnevezésű intézmény része, hol csoport, hol osztály szinten, és szervezetéből kiszakították a térképtárat is.

Jelenleg Hadtörténelmi Levéltár néven önálló igazgatóságként ugyanezen közgyűjteményi, tudományos katonai intézmény része, és szervezeti keretei közé visszakerült a térképtár és a bécsi levéltári kirendeltség. A Hadtörténelmi Levéltárat az 1950. évi 29. sz. törvényerejű rendelet a Magyar Országos Levéltárral és a területi állami levéltárakkal együtt a közlevéltárak közé sorolta. Az 1969. évi 27. sz. törvényerejű rendelet értelmében pedig szaklevéltárrá minősítették. Mint ilyennek feladata a katonai múlt, a magyar hadtörténelem írásos emlékeinek gyűjtése, megőrzése és a kutatás számára használhatóvá tétele. Emellett élő levéltárként folyamatosan átvette a Magyar Néphadsereg, illetve átveszi a Magyar Honvédség levéltári megőrzésre kijelölt iratait - a MH Központi Irattár közvetítésével. Őrzésében jelenleg mintegy 6 és félezer iratfolyóméternyi iratanyag van.

A fondjegyzék szerkesztése

Az őrizetünkben lévő iratanyagok rendszerezésénél el kellett térnünk a polgári levéltárak fondjegyzékeinek szerkesztési elveitől, ugyanis a hadsereg belső hierarchiája alapvetően más, mint a társadalom egészének szerkezete.

Két részre tagolódik a fondjegyzék:
I. 1945-ig terjedő időszak
II. 1944 decembertől 1956 októberéig terjedő időszak

Az 1978-ban kiadott Fondjegyzék a levéltár első ilyen jellegű munkájaként már kiadása pillanatában "kínálta" a továbblépés: javítás, bővítés lehetőségét és szükségességét. /Tekintettel arra, hogy egy személy feladata lett az annotált fond- és állagjegyzék elkészítése, a munka az egyéb teendők mellett évek során készülhetett csak./

A fondjegyzék átdolgozásának munkálatai egy nagyarányú, a levéltár őrzésében lévő teljes iratanyag leltározásával kezdődtek. E munkálatokat Klucsik Mihályné levéltári kezelővel kezdtem el, majd az ő nyugállományba vonulása után az akkor a levéltárba került Farkas Gyöngyi levéltárossal folytattam. E munkálatok során megtörtént a többek által, így némileg eltérő módon felvett fondcédulák egységesítése, pontosítása. A mindenkori gyarapodásnak megfelelően állandóan kiegészült a jegyzék az új fondok adatainak fölvételével.

A fondjegyzék alapvető szerkesztési elve nem változott, de az egyes fondfőcsoportok belső szerkezetének kialakítása újabb átgondolást igényelt, hogy ezáltal a hadsereg mindenkori hierarchiája jobban kirajzolódjék. Komoly problémát jelentett a levéltár belső munkamegosztását követő "referencia-rendszer" alapján széttagolt fondok "egyesítése". /Természetesen a régi fondszámok nem tűntek el, az elkerülhetetlen számváltozást minden esetben feltüntettük./

A szerkesztési változtatások mellett új tartalmi elemekkel bővült a fondjegyzék. Az egyes levéltártestek /fondfőcsoportok vagy fondcsoportok, illetve levéltárak/ történeti vagy hivataltörténeti bevezetőt kaptak, amelyek az adott történelmi kor hadseregéről vagy az adott katonai szervezet történetéről adnak hasznos információkat. Emellett tájékoztatnak az iratanyagról, a kutatás lehetőségeiről. Annak függvényében, hogy az iratanyag rendezettsége, mennyisége megengedte-e, a fondok állagait is feltüntettük, illetve néhány levéltár és nagyobb fond esetében még mélyebb feltárást is megtettünk és bővebb adatokat is közöltünk /pl. az I.világháborús magasabb egységek fondjai esetében/.

Az annotációkat nagyrészt a levéltári referensek készítették, amelyek egységesítése és részben kiegészítése a szerkesztés folyamán készült el. Természetesen a kötetben benne van a korábbi levéltárosok szellemi terméke is, azoké, akik az 1978-as kötetet elkészítették. Nevük felsorolása nem csupán udvariassági gesztus: dr. Bőhm Jakab, dr. Kun József, dr. Morva Tamásné, dr. Spáczay Hedvig, Szijj Jolán.

Első fondjegyzékünk még csak az 1945-ig terjedő történelmi időszak irataira terjedt ki és a kb. 2200 fondot 7 fondfőcsoportba soroltuk. Erre a szerkezetre építettük rá az 1945 utáni időszak fondjait és az 1-6. fondfőcsoport analógiájaként kialakítottuk a 8.-13. fondfőcsoportokat.

A Hadtörténelmi Levéltár őrizetében lévő iratanyagok megközelítőleg egyharmada élő levéltártesthez tartozik. Az 1945 utáni hadsereg - magyar demokratikus hadsereg, Magyar Néphadsereg, Magyar Honvédség - iratai a MN, ill. MH Központi Irattárából kerültek és kerülnek Levéltárunkba. A fondképző szervektől az Irattárba leadott iratok általában a keletkezésüktől számított 15 év múlva jutnak a Levéltárba. Így az egyes fondok anyaga évenként széttagolva található és az Irattár által leadott rendben és jegyzék szerint kutatható.

A kutatás, tájékozódás megkönnyítésére Összevont mutató készült. Az 1983-ban elkészült I. rész az 1946 és 1956 közötti leadási jegyzékek adatait vonta össze, az 1986-ban elkészült II. rész ezt folytatta az 1957 és 1969 közötti iratok vonatkozásában.

Időközben megtörtént a fondok immár levéltári szempontok szerinti rendezése 1945-től 1956-ig. Emellett a levéltári őrzésben lévő iratok szaporodtak. Mindez szükségessé tette az Összevont mutató kiegészítését, javítását. Jelenlegi személyi feltételeink nem tették lehetővé minden irategyüttes levéltári szempontok alapján történő átrendezését, tehát a leadási rend hiányosságait kiküszöbölni nem tudtuk. Így előfordulhatnak pontatlan nevek is, ami általában abból adódik, hogy a jogutód által leadott iratcsomókon az alakulat korábbi, tehát valódi nevét nem tüntették fel. Gyakori probléma az is, hogy az adott évi iratanyagban korábbi évek iratai is szerepelnek és ezt nem tudtuk feltüntetni. Ugyancsak problémát okozott az MN számon szereplő alakulatok nevének "feloldása".

Az Összevont mutató adatai alapján készült el a fondjegyzék II. része, a folytatáson már most dolgozunk.

A "kézi" eszközökkel elkezdett munka számítógépes feldolgozását a Magyar Nemzeti Kulturális Alapítvány pályázatán nyert pénzösszeg tette lehetővé. A szerző /szerkesztő/ a CW szerkesztési módot Windows programra átváltva sajátkezűleg készítette a kéziratot. Az adatok számítógépre vitelét az I. résznél szintén ő végezte, a II. rész anyagát Kálmán Zoltán levéltári kisegítő vitte számítógépre a jegyzékek alapján.

A szerkesztési munkálatokban esetenként kisegítőként Kiss Gábor segédkezett, aki levéltári segéderőből az évek múlásával levéltárossá vált.

Az időközben eltávozott referensek anyagainál a szerkesztés "utómunkálataiban" résztvettek: a Horthy-kori referenciában Számvéber Norbert, a néphadseregi referenciában Schäffer József.

Budapest, 1998. szeptember

dr. Szijj Jolán
a Hadtörténelmi Levéltár igazgatója

MILITÄRHISTORISCHES ARCHIV

Seit der Gründung des Archivs für Kriegsgeschichte im November 1918 (Früher als Kriegsarchiv, Landesverteidigungsarchiv) ist es eine fortlaufend funktionierende öffentliche Sammlung. Als staatliches Facharchiv übernimmt es als Zuständigkeit die offiziellen Akten der zentralen Militärbehörden, der jeweiligen Einheiten, Organe und Anstalten der ungarischen Armee; mit Landeskompetenz sammelt es, in Bezug auf Ungarn, die kriegsgeschichtlichen Akten, Erbschaftsakten, Memorabilien von Militärpersonen. Über das planmässige Sammeln der Akten hinaus ist es Aufgabe des Archivs diese Archivgruppen sachgemäss aufzubewahren, sowie diese zwecks wissenschaftlicher Bearbeitung der Akten den Wissenschaftlern zur Verfügung zu stellen.

Die öffentliche Sammlung übt ihre Tätigkeit im Rahmen des Kriegsgeschichtlichen Institutes und Museums, ihr Finanzierungsorgan ist das Verteidigungsministerium. Zur Archivorganisation gehört die Archivstelle, das im Wiener Kriegsarchiv betätigt wird, wo die Möglichkeit besteht die Geschichte der gemeinsamen Militärvergangenheit zu kopieren. Das Archiv beschäftigt 22 Angestellte, sein Archivgut beträgt 6557 Laufmeter. Die frühestens datierten Akten sind in dem 15. Jahrhundert bewahrt worden, über zusammenhängende Aktensammlungen können wir aber nur ab der zweite Helfte des 18. Jahrhunderts reden.

Aus der Reihe der Landesmilitärbehörden kann das Generalkommando für Ungarn (seit 1740); das IV. Kaiserlich-Königliche Armeekorps; das Ungarische Königliche Verteidigungsministerium; das Ungarische Königliche Landesverteidigungs-Generalkommando; und schliesslich das Ungarische Königliche Verteidigungsamt des Leiters vom Generalstab hervorgehoben werden.

Aus der Reihe der Akten von den örtlichen Militärbehörden müssen die Akten der ungarischen Verbände, die am I. Weltkrieg teilgenommen haben, die Dokumente der Roten Armee der Ungarischen Räterepublik, von den Dokumenten der im II. Weltkrieg operierenden Verteidigungsgruppen die Sammlung der 2. Ungarischen Armee erwähnt werden.

Die Fonds der Kaiserlichen und Königlichen Kriegsgerichtes zwischen 1802 und 1867, die Archivgruppen der Kaiserlich und Königlichen Sondermilitär Gerichtsstuhles von Arad aus 1849, das fast vollständig erhaltene Archivgut des Verteidigungsgerichtsstuhles aus Szeged stellen einen besonderen Quellenwert dar.

Das grösste Archivgut besitzt aus der Reihe der Militärschulen die Ludovikanische Akademie, die 1872 aufgestellt wurde.

Unter den Sammlungen der Fondhauptgruppen finden wird die Personalien, die Akten, die sich mit der Tätigkeit und mit Lebenslauf der Militärpersonen beschäftigten; die zusammengestellte Sammlung aus den Zeiten der Türkenherrschaft und aus dem Krieg gegen den Türken; und weiterhin die - hauptsächlich Aktenkopien enthaltende - Sammlung aus der Kuruzenzeit, die sich auf die Freiheitskämpfe von Rákóczi beziehen. Unschätzbaren geschichtlichen Wert stellen die Kriegsoperationsakten der Revolution und des Freiheitskampfes des Jahres 1848 dar.

Unser Archiv - als lebendes Archivmaterial - hat die zur archivischen Verwahrung bestimmten Schriften der vom Jahre 1945 errichteten ungarischen demokratischen Armee bzw. der zentralen und örtlichen Organe, Verbände der Ungarischen Volksarmee übernommen. Die Zentralregistratur der Ungarischen Volksarmee war in Direktverbindung mit den Schriftgut gebenden Organe, und von denen kam - schon auf bestimmter Ordnungsstufe, gewöhnlich nach Verlauf 15 Jahren der Entstehung von Schriften, das Aktenmaterial in unseres Archiv.

Zur umfassenden Bearbeitung sind nur die Verwahrungseinheiten zwischen 1945 und 1956 gekommen. Von 1945 bis 1949 wurden die originalen Registraturen fondweise gruppiert, von 1949 in jährlicher Beteiligung, jeweiliger Struktur der Armee (nicht der Kriegsgliederung) nach, aber fondweise abgetrennt befindlich sind. Die das Jahr 1956 folgenden Schriften liegen in durch die Zentralregistratur abgegebenen (einheitlichen Ordnungssystems Rücksichten entbehrender) Ordnung. Die Anfertigung von Fond- und Archivverzeichniss des etwa 1500 Laufmeter umfassenden Archivkörpers, eben wegen erwähnten Ordnungs- und Lagerungsprobleme nur teils (bis zum Jahre 1949) geschehen ist. Die Ausgestaltung der Fondhauptgruppen wurde oben dargelegten System nach, gemacht. Ausnahme die VII. Fondhauptgruppe, die ohne Periodisierung die angeführten Sammlungen in sich fasst.

Die Gliederung der in unserer Verwahrung befindlichen Sammlungen wurde im nachfolgenden durchgeführt:

I. Fondhauptgruppe: Landes-Militärbehörden

II. Fondhauptgruppe: Territorialbehörden, Formationen

III. Fondhauptgruppe: Sanitäre Organe

IV. Fondhauptgruppe: Justizbehörden, Akten

V. Fondhauptgruppe: Unterrichtsanstalten

VI. Fondhauptgruppe: Institutionen, Korporationen, Vereine

VII. Fondhauptgruppe: Sammlungen

VIII. Fondhauptgruppe: Landes-Militärbehörden

IX. Fondhauptgruppe: Territorialbehörden, Verbände

X. Fondhauptgruppe: Sanitärdienst

XI. Fondhauptgruppe: Justizbehörden

XII. Fondhauptgruppe: Unterrichtsanstalten

XIII. Fondhauptgruppe: Anstalten, Depots und sonstige Organe

WAR HISTORY ARCHIVES

In the first half of the year 1917 a national demand of decades that the written remains and relics of Hungarian military past and history should be guarded within the territory of the country was put down to paper.

Retrospection. The literacy in the early centuries in Europe and especially in Hungary was the privilege of clergymen. It is no accidental that in Hungary it was them who first applied to the legal force of the ofticial documents in order to procect their social and economical status. Towards the end of the XIIth century, the Hungarian society reached such a stage of development, that not only clergymen demanded written documents in their own matters. The claim on the necessity of presenvation of legal documents in public matters was first emphasized by King Bela III in 1181. Almost at in the same time the necessity for presenvation of legal documents has been raised as well. In the Middle Ages this function belonged to the Royal Archives.

After Mohács the Hungarian throne was occupied by the Habsburgs whose Family (Aulic) and State Archives was formed in Vienna. Since the continuity of the Hungarian Royal Archives was interrupted its duties were connected with the works of the Palatine and the Diet (the assembly of estates) of Hungary. According to the Act of the Diet of 1723 all the documents relating to public matters (the documents of the Diet, state administration and courts) must be guarded in a Hungarian public archives.

The National Archives was founded in 1756 in Pozsony and it functioned in Buda from 1784. After 1875 it was named as Hungarian State Archives. In consequence to the fact that Hungary belonged to the Habsburg Empire for four centuries, the most important decisions were made in Vienna. Consequently the documents, including the documents of the Hungarian military history remained there. King Ferdinand I established the Aulic War Council in 1556 for the administration of military matters. The first archivist was appointed by Emperor Joseph I in 1711. The Central Archives, which was founded by Empress Maria Theresa did not deal with military documents. The first military archives was made from the Record Office of the Aulic War Council and it functioned as the Archives of War History (Kriegsarchive) from 1801 (and it also works nowadays). This military archives was qualified for collecting and guarding of written relics of the Hungarian war history. This situation did not change after the Compromise of 1867, hence no Hungarian military Archives existed.

In contradiction with this situation appeared the national demand which was mentioned above. However the intent was realized after the disintegration of the Austro-Hungarian Monarchy in 1918, when Hungary became an independent state. Early in November 1918, in the reorganized Ministry of Defense the first steps were taken to organize a military archives. Already in the summer of 1915 in Section 1/a of the Military of Defense an archives-group was set up to copy of all reports which had been sent by the Royal Hungarian Army from the battlefields, before were sent to Vienna. Later more subsections were created, such as statistical, war historical, POW, etc. Thanks to the activity of these sections the Museum of War History had a plenteous collection of photos, flags, weapons, etc. By the time the legal conditions were existed the Institute had been already established. The Archives of War History fell under Subsection 10 of Group I of Ministry of Defense. After its reorganization in January 1919 it was named as Archives and Museum of War History. It had three sections: Leadership, Archives (with Library and Maproom) and Museum.

During the past few decades the archives was reorganized several times. At present it is an independent part of the Institute and Museum of War History.

Duties of the Archives. The duty of the Archives is collecting and preserving the written relics of the Hungarian military past and to ensure the possibility of the scientific research. In additions it takes in hand the marked documents of the Hungarian Army, indirectly by the Central File Department of the DoD.

Currently about 6500 meters of copies are in its preservations. A part of the earlier collection came back from the Kriegsarchiv, according to the 1926 treaty with Austria. The collections of the archives are classified in compliance with the archive units. More than 2000 archive units are listed in thirteen main archive units.

The division of the collections preserved by our Archives is the following:

I. Main archive unit: National military authorities

II. Main archive unit: Regional military authorities, commands and troops

III. Main archive unit: Organizations of the military medical units and hospitals

IV. Main archive unit: Military judicial organs, military courts

V. Main archive unit: Military colleges and schools

VI. Main archive unit: Military institutions, communities, associations

VII. Main archive unit: Collections

VIII. Main archive unit: National military authorities

IX. Main archive unit: Regional military authorities, commands and troops

X. Main archive unit: Military health service

XI. Main archive unit: Military judicial organs, military courts

XII. Main archive unit: Military colleges and schools

XIII. Main archive unit: Military institutions, depositories, other organs

A HADTÖRTÉNELMI LEVÉLTÁR
CÍME ÉS NYITVATARTÁSI IDEJE

Cím: 1014 Budapest I., Kapisztrán tér 2-4.
Levélcím: 1250 Budapest, Pf. 7.
Telefon/fax: 356-9258
Telefon: 356-9522

Ügyfélfogadás
hétfő és csütörtök 09.00-15.00

Kutatószolgálat
hétfő - zárva kedd - 08.30-15.00
szerda - 08.30 - 16.00
csütörtök - 08.30-16.00
péntek - 08.30-13.00