A virágok

 

Tengeranyu szerette a virágokat, de a gondozásukhoz nem értett. Az összes növénye előbb-utóbb kipusztult. Vagy azért, mert túlöntözte, vagy azért, mert nem adott neki vizet. Az ő idejében a kert is elhanyagolt volt, mert nem sokat törődött az öntözéssel vagy a kapálással. Néha tavasszal fellángolt az érdeklődése, és sok virágot ültetett, de aztán megfeledkezett róluk, és azok elhervadtak.

A Nagyi szintén szerette a virágokat. Ő tartotta rendben a kertet is.

Zoé pedig szerette pusztítani a növényeket. Megrágcsálta a levelüket, vagy kikotorta a cserépből a földet. Leginkább az bűvölte el, hogy a virágok is kaptak vizet. Zoé csak ki akarta inni a vizet a cserép alá tett tálkából, de ezzel csak azt érte el, hogy feldöntötte az egész növényt, amitől Nagyi roppant mérges lett. Ilyenkor elkergette a macskát, és csak sóhajtozott és panaszkodott.

Nagyi egy idő után megelégelte, hogy Zoé az összes virágját megette, feldöntötte, kikaparta, és vett neki macskafüvet. Azt hallotta, hogy azt szeretik a cicák, és a gyomrukban felgyülemlett szőrtől is segít megszabadítani őket. A kis dobozban föld volt, abban pedig a magok. Csak öntözgetni kellett, és néhány nap alatt elkezdett növekedni a fű. Amikor odaadta a dobozt Zoénak, ő persze rögtön kikaparta a földet, gyökerestül kiszedett egy fűszálat, és játszott vele, ahelyett hogy megette volna.

Ekkor Nagyi azt találta ki, hogy a dobozt magasra tette, ahol a cica nem érheti el, ő tépett le egy fűszálat, és azt adta Zoénak. A kis szőrgombóc egyből rájött, hogy ez milyen finom, és úgy tekintett rá, mint egy jutalomfalatra. Ettől kezdve, minden nap kapott belőle, és jobban szerette, mint a boltban vásárolt lazacos jutalomfalatot.

 

Következő fejezet >