A népballada

FEJEZETEK

A magyar népballada mind a népköltészeti kutatásoknak, mind pedig az irodalomtörténetnek egyik legvonzóbb területe. Felfedezésének első pillanatától kezdve – mert valóban a felfedezésnek kijáró lelkesültség fogadta – az irodalmi köztudat a magyar költészet legékesebb „virágai”-nak tartotta. Ezt a megbecsülést, nem kétséges, az a várakozás előzte meg, amely az elveszett ősi magyar epika megkerülését remélte a népballada révén. E várakozásban való csalódás magyarázza, hogy a néphagyományból bőségesen merítő XIX. századi költő, Arany János, a magyar népdalról töredékesen ránk maradt nagy tanulmányában előbb ugyan keserűen említi, hogy a magyar nép nem őrizte meg „holmi zsiványkalandok”-on kívül nemzetünk történetét dalaiban, de nem sokkal később már ezeket írja: „A német őseposz, a cseh királyudvari kézirat, a szerbben kisebb elbeszélések, az éjszaki ballada és spanyol románc, nálunk »Szilágyi és Hajmási« kalandja, meg a sokat emlegetett egypár balladás költemény oly belső teljességet mutatnak az elbeszélés illető fajaiban, mellyel a műköltés csak versenyezhet, de sehol túl nem haladta.”

Népballada-költészetünk a kelet-európaitól nem elszigetelten fejlődött. Ellenkezőleg: a történeti, műfaji kialakulását s változásait létrehozó tényezőknek mindegyike összefügg a kelet-európai, európai balladával. Nem lehet tehát a magyar népballada kérdéseire még általános vonásokban sem válaszolni, ha legalább egy rövid pillantást nem vetünk az európai népballada-költészet történetére. Ezért érdemes foglalkoznunk részint a népballadára vonatkozó meghatározási kísérletekkel, részint azokkal az elméletekkel, amelyek az európai balladaköltészet keletkezésével, műfaji alakulásának, témáinak, formáinak történetével foglalkoznak.

A ballada fogalmának meghatározása sok nehézségbe ütközött, ezt az is mutatja, hogy az ebben a műfajban alkotó költők, tehát tudós alkotók is bizonytalanok. így Goethe éppen a balladában leli meg a költészet ősformáját, amelyben mintegy őstojásban benne van – komprimált egységben – a költészet minden műfaja. Herder, meg akarván különböztetni a balladát a románctól, nem talál jobb módszert a földrajzinál, és az északi zord balladák és a déli románcok különbségét fejti ki, ami erősen hat a későbbi elméleti irodalomra.