A modern színjáték

Dante Alighieri firenzei otthonában éppen akkor lépett be a szobába, amikor a tv reklámban ez hangzott fel: „Az emberélet útjának felén egy nagy sötét erdőbe jutottam én.” Dühösen nézett az elsötétülő képernyőre, de a snitt után már egy mosóporreklám következett. Elővette tabletjét, hogy utána nézzen, mit reklámozhatnak az ő művével a tudta nélkül. Kis keresgélés után rátalált: egy valóságshowt hirdettek, melyre az „emberélet útjának felén” járó férfiak jelentkezését várják. A versenyzőknek az Isteni színjátékának helyszínein – a Pokolban, a Purgatóriumban és a Paradicsomban kell megmérkőznie. Hát így – gondolta elkeseredetten. Igaz, ha jól belegondol, a szerződésben amit Zandonaival kötött, hozzájárult, hogy a művet bármely módon feldolgozzák – no de ő színi előadásra gondolt, és nem egy valóságshowra, ahol a „halál és a nemi erőszak sem kizárt”! 

Miután kidühöngte magát, arra gondolt, jelentkezik  erre a versenyre, és majd a végén leleplezi  a műsorvezetőt – Vergilius Mestert –, hogy az Ő engedélye nélkül csináltak showt a tragédiájából. Megkereste a linket, amelyen át elérte a jelentkezési lapot, de itt mindjárt el is bizonytalanodott: nem  írhatja a saját nevét… hirtelen ötlettel, volt barátnőjének, Beatricének a nevét írta a vezetéknév helyére.

Egy hét múlva behívták a „túlvilági utazás” válogatójára a +++ tv-be. A székház kapuján túl az aulából balra nyíló folyosó felett stílszerűen az volt kiírva: „A POKOL”, és alatta egy sor a művéből: „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel”. Nocsak – mosolyodott el – még humoruk is van? A folyosón néhány fotón és feliraton már láthatta milyen helyszíneken kell majd küzdenie a kiválasztottaknak. A show teljes egészében az ő írására épült: a pokolban, a tisztítótűzben és a paradicsomban játszódik, harminchárom helyszínen – a harmincnegyedik pedig a cél: „A Föld középpontja”. A feladatokat az általa megirt helyszínek szerint tervezték meg: az ötödik például, ahol a „szerelem halottjai” szenvednek: stílszerűen iszapbirkózás, vagyis „halál az iszapban”. De volt Pokol kapuja, ahol az „elhurcolt szüzek”-et kell majd kiszabadítani, és vérfürdő is, ahol a márványpadlóra festett képek között kellett a labirintusból kitalálni… és így tovább. Vergilius Mester közölte a jelenlévőkkel, hogy a játékra harminchárman lesznek beválogatva, és minden helyszínen el fog vérezni egy-egy ember. A kiválasztottak, a „bűnösök” öt csoportba kerülnek: mértéktelenek, eretnekek, erőszakosak, csalók és árulók – ahogyan az ő színdarabjában is. A kiválasztáshoz az első feladat az, hogy mindenki kihúz az itt látható „pokol bugyrából” egy helyszínt, és utána 2 órán belül megírja annak modern változatát.

Dante az ötödik színt húzta, és ennek örült. Ezt a történetet – Paolo és Francesca történetét – az Isteni színjátékban a lány maga mesélte el a költőnek: apja és annak riválisa a két család háborúzásának úgy vetettek véget, hogy őt csellel érdekházasságra kényszerítették  Malatesta nyomorék fiához, Giovannihoz. A cselszövés szerint Giovanni szép öccsét küldték el a lányhoz, akivel első látásra egymásba szerettek. A nászéjszakán Francesca rájött apja árulására, felelősségre vonta szerelmét, de a fiú tagadta, hogy tudott volna róla, mire használták fel. Az esküvő után Paolot apja elküldte Riminiből Firenzébe, az ottani lázadó alattvalókat lecsillapítani, de mivel egyre jobban vágyakoztak egymás iránt Francescával, hamarosan újra felbukkant a palotában. Légyottjukat kileste Giovanni legkisebb öccse, Malatestino – aki szintén szerelmes volt a szép sógornőbe, de az asszony visszautasította – és elárulta a bátyjuknak. A féltékeny férj hajnalban az ajtó előtt várakozva leleplezte, majd megölte a szerelmeseket.

Dante emlékezett, hogy amikor ezt a részt írta, nagyon is mélyen megérintette őt a szerelmesek tragédiája, együtt érzett velük, hiszen ez idő tájt maga is szenvedett a Beatricével történt szakításuk miatt. Elhatározza, hogy egy nagyon szép, modern ötödik színt ír a szerelmesekről. Ez az új történet a „Modern színjáték” címet kapta, és így hangzik:

„Franciska barátnői unszolására létrehozott magának egy profilt a legnépszerűbb társkeresőn. Nem nagyon bízott benne, hogy épp itt talál majd társat, de mivel a két évvel korábbi, Gáborral történt szakításuk óta magányos volt, gondolta: megpróbálja – mit veszíthet?

Talán három napja, hogy fönt volt, számtalan jelölést kapott és jónéhány levelet is – de igazán kedvére valót nem. Végül mégis érkezett egy Giovannitól, amelyet többször is elolvasott, és alaposan megnézte a férfi fotóját: hullámos fekete haj, világítóan kék, szép szemek, szabályos arc, határozottan kellemes vonásokkal. Nem tétovázott sokat, válaszolt a bemutatkozásra, melyre szinte rögtön jött is a válasz. Amikor Franciska a saját bikinis fotójáért egész alakos fotót kért, a fiú azt is teljesítette – egy motoron pózoló, mutatós fotót mellékelve a levélhez - majd telefonszámot cseréltek, és ezen túl szinte naponta hívták egymást. Végül a lány úgy döntött: ha már a fiú nem kezdeményezi a személyes találkozót, majd ő lép először, és írt egy hosszú levelet, melynek végén feltette a kérdést: hol is laksz te tulajdonképpen? Arra gondoltam, ha itt Pesten, összefuthatnánk.

A férfi válaszában leírta, hogy most épp Ravennában van a családi vállalkozás ügyében, de majd az öccse Pali meglátogatja Franciskát, mert ő épp Pesten van. A lány beleegyezik, elmenti a másik fiú számát is, aki pár napon belül jelentkezik is, és találkozót beszélnek meg a Várkert bazár bejáratánál.

Franciskának arra a kérdésére, hogy miről fogja megismerni a fiút, Gi azt válaszolja: majd meglátod, nagyon hasonlít az általam küldött fotókra. A találkozó létrejön, a fiú nagyon kedves és szimpatikus, elmeséli, hogy a Dunántúlon élnek, hárman vannak testvérek, és mindhárman apjuk birtokán dolgoznak. A találkozó végén a fiú váratlanul kis csomagot varázsol elő bőrdzsekije zsebéből: benne egy csodaszép gyűrű, és megkéri a lány kezét bátyja számára. A lány teljesen meghatódik, és igent mondd, majd felhívja Git és megköszöni neki a csodás ajándékot. A férfi nagyon boldog, arról beszél, hogy hamarosan visszatér Olaszországból, és arra kéri a lányt, utazzon le Palival vidékre, ismerje meg a szüleit és várjon ott rá a családi villájukban.

A szülők úgy fogadják, mintha mindig is a családhoz tartozott volna. Az apától ugyan tart egy kicsit – főként amikor megtudja, hogy övé az a fuvarozó cég is, ami Franciska szüleinek a legnagyobb riválisa volt a borszállításban – de Gyuri édesanyja (itt tudta meg, hogy ez Giovanni valódi neve) igazán kedves, bűbájos asszony.

Miután a lány berendezkedett Gyuri lakrészében, Pali érte jön egy dzsippel és megmutatja a birtokot. Egy kis patak partján megpihennek, a lány napozik, és hallgatja a fiút, aki felolvassa neki Lancelot és Geneviéve tragédiáját. Nézi szép ivű száját, és váratlanul hozzáhajol, hogy megcsókolja. A fiú viszonozza a csókot, de utána mindketten zavarba jönnek, és visszasietnek a házba.

Estefelé az apa behívja az irodába Franciskát, és közli vele: ha összeházasodnak Györggyel, lemond a három legnagyobb megrendelőjéről a lány apjának javára. Franciska tudja, mit jelentene ez apja vállalkozásának: amióta a nagyobb megrendelőket a Ravenna Rt. átcsábította magához, az ő családi vállalkozásuk csak tengődik, gyakorlatilag veszteséges, apja depressziós lett és inni kezdett, és a lány mindent megadna, hogy segítsen rajta.

Franciska nehezen alszik el, fejében szánkáznak a gondolatok: túl gyors ez így, túlságosan egyértelmű. Hiszen még csak a levelekből és a telefonbeszélgetésekből ismeri Git. Mi lesz, ha mégsem szimpatikus? – gondolja elkeseredetten.

Másnap Pali elutazik Ravennába, hogy felváltsa Gyurit, a család pedig egy estély szervezésébe kezd, és erre meghívják Franciska szüleit is – mert úgy tervezik, ekkor fogják bejelenteni az eljegyzést.

Az estély napján Gyuri telefonál, hogy úton van, és mire minden vendég megérkezik, ő is ott lesz. Franciska átmegy Gi lakásába, hogy megfürödjön és átöltözzön. Éppen az új estélyi ruháját igazgatja a tükör előtt, amikor nyílik a lakás ajtaja, és az a sánta, fél oldalára béna, és ez miatt torz arcú férfi lép be rajta, akit egyszer régen az apja irodájában látott Gyuri bácsival. Franciska meglepetten fordul el a tükörtől:

- Keres valakit?
- Igen, a menyasszonyomat, drága Franci. Giovanni vagyok, velem leveleztél – mondja, és közelebb lép a lányhoz hogy megölelje.
- De hát... – a lány elhallgat és a szája elé kapja a kezét.
- Ja, a fotó? Azon Pali van. Tudtam, hogy ha magamról teszek fel a társkeresőre bármit, biztos nem állnál velem szóba. Így van?
- Jaj nem, de hát nem értem… – hebegi a lány.
- Mit nem értesz? Én vagyok az, aki szerelmet vallott neked, akivel annyit beszélgettél telefonon… senki sem tudta itthon, hogy te nem engem szerettél meg, hanem a fotón látható „selyemfiút”. Azért jöttem fel, hogy tisztázzuk – még mielőtt az összes vendég megérkezik – hogy meg akarod-e menteni az apádat az adósok börtönétől, vagy neked csak a külsőség számít?

Franciska lerogyott egy székre, és csak ennyit mondott:

- Adj néhány percet, hagy gondoljam végig. Hidd el, én téged szeretlek, azt a férfit akit a leveleidből megismertem. Tudom, a bensőséges levelek, az ajándékok, a sok beszélgetés – az mind te voltál. De mégis: hogy higgyek neked? Vajon milyen titkod van még ezen felül? Kérlek, menj átöltözni, és én közbe meghozom a döntésemet – mondta, de már ekkor tudta, hogy igent fog mondani.

Az esküvőt követően Gyuri magatartása szinte rögtön megváltozott, vadászatokon és tivornyák során vett részt, feleségét magára hagyva. Az asszony igyekezett hasznossá tenni magát, de nagyon szenvedett a részeges férj durvaságától. Baját csak tetézte, hogy György kisebbik öccse, István szemet vetett rá, és durva célzásokat tett, hogy ő milyen jól tudná helyettesíteni a bátyját az ágyban. Kétségbeesésében Palihoz fordult levélben, akitől hamarosan üzenetet kapott, hogy hazatér, de ne a házban találkozzanak, mert apja megtiltotta hogy eljöjjön Ravennából. Kérte, másnap négyre jöjjön ki a patakpartra. Amikor Franciska a tisztás szélére ért, a patak mellett már ott ált  Pali. Elindult felé, amikor az erdőből férje lépett ki Franciska után, kezében egy vadászpuskával, és az öccsére célzott. Torz arca még inkább eltorzult a gyűlölettől, miközben ezt ordította:

- Mit képzelsz te fattyú! El akarod szeretni a feleségemet?
- Ne, Gyuri, az isten szerelmére! – kérlelte Franciska – Nem történt köztünk semmi…
- Hát nem is fog, azt garantálom! István mindent elmondott! Hogy vele is kikezdtél, hogy Palival is találkád van… hát mindenki kell neked csak én nem? – üvöltötte őrjöngve, és előbb a testvére védelmére siető asszonyt, majd Palit is lelőtte.”

Dante az előirt időre befejezte és átadta az új művet a Mesternek. A megírt történet alapján beválasztották a showba, és csapatkapitánynak nevezték ki a „Csalók táborába”. A csapata a középdöntőig jól szerepelt, de utána sorra elbuktak, és a végső megmérettetésre egyedül maradt: a paradicsomi helyszínekkel már magának kellett megküzdenie. Miközben teltek a hetek és nagyon készült az utolsó megmérettetésre, melynek végén leleplezi a műsorkészítőket, váratlanul levelet kapott Zandonaitól, melyben a producer meghívta őt a show döntőjére zsűritagnak. Dante kénytelen leleplezni magát, de a producer nem haragszik a cselért, arra biztatja, nyerje meg a versenyt, mert így a honoráriuma mellett a dicsőség is az övé lesz.