Irodalom a digitális közegben v1.0
1. A hipertext fogalma  
  1.1. Bevezetés  
  1.2. Terminológia, technikai háttér  
  2. A hipertext története  
  2.1. Vannevar Bush és a Memex  
  2.2. Ted Nelson és a Xanadu   
    2.3. Az Engelbart-galaxis   
3. A digitális szöveg fajtái  
    3.1. A nyomtatott irodalom digitalizálása   
   

3.2. Eredetileg is digitálisan publikált irodalom 

 
    3.3. Az elektronikus formátum lehetőségeit kiaknázó irodalom  
    3.4. Hálózati irodalom  
4. Protohipertextek  
5. Hipertext és intertextualitás  
6. Hipertext narratívák  
  6.1. Unilineáris szerkezet  
  6.2. Multilineáris szerkezet  
  6.3. Gondolati tér  
  6.4. Nem-lineáris szerkezet  
7. Túl a hipertexten  
Irodalom  
Függelék - Hipertext kronológia  
 
       

2.3. Az Engelbart-galaxis

Ha meg kellene nevezni azt a személyt, akinek az IT-világ a legtöbbet köszönhet, alighanem Douglas Engelbartra esne a választás. Az ő és az általa alapított kutatóközpontnak, az Augmentation Research Center-nek a nevéhez olyan, a szó szoros értelmében véve korszakalkotó felfedezések fűződnek, amelyek nélkül ma elképzelhetetlen lenne a személyi számítógép használata: az első szövegszerkesztő program, az egér, az ablakokat használó grafikus felület, a hipermédia. Az általa kidolgozott, 1968-ban bemutatott NLS (oN-Line System) az első ismert hipertext alapú rendszer, amely telekonferenciákat és fájlmegosztást is lehetővé tett. Jelentőségéről sokat elárul, hogy az NLS volt a második számítógépes rendszer, amit az internet ősének tekinthető ARPANET-be bekapcsoltak.

Az ARPANET-et 1969-ben fejlesztette ki az amerikai Védelmi Minisztériumhoz tartozó ARPA (Advanced Research Project Agency), azzal a céllal, hogy a hálózat egy esetleges szovjet atomcsapás esetén kommunikációs csatornaként szolgáljon az amerikai adminisztráció számára. Az eleinte zártkörű, akadémiai és katonai központokat összekapcsoló hálózathoz később egyre több intézmény, majd magánszemély is csatlakozott. A megnövekedett igények nyomán hamarosan megszületett az első hálózati információcserét leíró szabvány, és ez - mivel lehetővé tette a platform- és alkalmazásfüggetlen kapcsolódást - a hálózat robbanásszerű növekedéséhez vezetett.

Az internet történetében óriási fordulatot hoztak a kilencvenes évek, amikor a World Wide Web, a világméretű háló megjelenésével (1992) lehetővé vált az addigi alfanumerikus alapú információcsere helyett a multimediális információ továbbítása. Ez a váltás kiszélesítette és alaposan átszervezve az internetes társadalmat, az alfanumerikus korszakban ugyanis nem csekély informatikai tudást feltételezett a hálózatra való csatlakozás, s ennek megfelelően a felhasználók zöme a tudományos szféra képviselőiből állt. A grafikus felületen funkcionáló, egyre könnyebben kezelhető alkalmazások elterjedése (1993-ban fejlesztették ki az első valóban felhasználóbarát böngészőt, az NCSA Mosaic 1.0-ét) azonban jelentősen megkönnyítette az internetezést, az internethasználók számának növekedése és új adatátviteli technológiák megjelenése pedig a hozzáférés költségeinek rohamos csökkenéséhez vezetett.

Így ma már - akár tetszik, akár nem - el kell fogadnunk, hogy a több mint 600 millió internetfelhasználót számláló világunk a chatszobák, blogok, fórumok, internetes közösségek, társkeresők, hírlevelek, on-line játékok, fájlmegosztó programok, spamek, vírusok, crackerek és hackerek, szerverfeltörések, webkamerák, on-line banki átutalások, valósidejű pornóoldalak, internetes árverések, virtuális egyetemek, on-line pizza- vagy repülőjegyrendelések kaotikus, de testreszabható világa, amelyben - ha nem akar végképp a peremvidékre szorulni - az irodalomnak is meg kell találnia a maga helyét és túlélési stratégiáit.