6.2.
Multilineáris szerkezet
A
multilineáris struktúra esetében is alapvetően lineáris szerkezetről
beszélhetünk, mivel az olvasó nem mozoghat teljességgel szabadon
a szövegben, el kell jutnia egy meghatározott végponthoz; szabadságát
csupán az útvonalak kiválasztása közben gyakorolhatja.
A
(d) egyszerű multilineáris szerkezetben több
különböző történetszál indul, majd fut egymással párhuzamosan,
míg aztán - valahol a vég közelében - találkoznak (ez nem jelenti
azt, hogy az olvasó számára nincs átjárás a különböző történetszálak
között, hanem azt, hogy tartalmi szinten a párhuzamos cselekményszálak
explicit módon nem konvergálnak)[55].
Amennyiben
a történetszálak a találkozási pont után újból szétválnak, (e)
összefonódó multilineáris struktúráról beszélhetünk.
Phelbs
meghatározása szerint az összefonódó multilineáris struktúra úgy
szerveződik, hogy "az alaphelyzet a cselekmény számos,
tematikailag rokon irányába ágazik el, amik később egy másik
helyzetben konvergálnak. Ez aztán újra különböző irányokat
kínál, amelyekből választani lehet.[56]" Joyce alapvetően elfogadja Phelbs definícióját,
egyedül a "cselekményirány" ("plot direction")
szót kifogásolja, mondván, hogy a különböző cselekményirányok
az elágazó unilineáris alosztályba utalják az adott narratívát.
Ehelyett meghatározásában a "történetvonal" ("storyline")
kifejezést használja, ám érvelése nem oszlatja el korábban már jelzett
kétségeinket az elágazó unilineáris szerkezetben előforduló
összekapcsolódás és az összefonódó multilineáris struktúra Joyce-i
distinkciójával szemben.
Az
összefonódó multilineáris szerkezet egyik alesete a homokóra
vagy üvegnyak forma, amikor egy adott struktúrából egyetlen
kivezető út van (ez az üvegnyak), ami átvezet egy másik struktúrába[57]. Az üvegnyak[58] két oldalán (a nyilvánvaló kivételeket leszámítva) bármilyen
struktúra helyet kaphat:
A
(f) tölcsérszerű szerkezetben az olvasónak bizonyos
feladatokat teljesítenie kell ahhoz, hogy tovább tudjon haladni
a szövegben. Ez a szabály vonatkozhat konkrét feladatokra az adott
virtuális világban[59], vagy - Joyce értelmezésében - csupán arra is, hogy
az olvasónak bizonyos számú lexiát kell kötelező módon meglátogatnia
az előrehaladáshoz.
A
technikát széles körben alkalmazzák az oktatási CD-ROM-ok esetén,
amikor a tanulónak alaposan át kell rágnia magát a tananyag egyes
fejezetein, ill. feladatokat kell helyesen teljesítenie ahhoz, hogy
a következő fejezetre juthasson[60].
|
