1.2.
Terminológia, technikai háttér
A
hipertext fogalmát megalkotó Ted Nelson klasszikussá vált meghatározása
szerint a hipertext "nem-folyamatos írás - olyan szöveg, amely
elágazik és választási lehetőséget kínál az olvasónak, s amely
legjobban egy interaktív képernyőn olvasható. Az általános
elképzelés szerint ez szövegdarabok linkekkel összekapcsolt sorozata,
amelyek különböző útvonalakat kínálnak az olvasó számára".[8] Bár a definíció egyértelműen digitális szövegként
határozza meg a hipertextet, a kutatók hamar rájöttek, hogy egyes
nyomtatott szövegek már az elektronikus dokumentumok megjelenése
előtt hasonló szerveződési formát mutatnak, és ezeket
a linearitás hagyományával szakító szövegeket is[9] hipertextként kezdték aposztrofálni. Azonban bármilyen
rafináltan építkezik is egy nyomtatott szöveg, jellegénél fogva
képtelen megkerülni a térbeliségből adódó sorrendiséget, és
így olvasási tapasztalata eltér a digitális szövegétől. Ezért
a jelen dolgozat írója szerencsésebbnek tartja a "hipertext"
terminust kizárólag elektronikus szövegekre alkalmazni[10], és a nem-lineáris struktúrájú szövegekre a "proto-"[11] vagy "kvázi-hipertext"[12] kifejezésekkel utalni. A terminus problematikusságát aztán
Espen Aarseth kísérli majd meg feloldani az "ergodikus szöveg"
és "cybertext" fogalmak bevezetésével (ezzel bővebben
a 7. fejezetben foglalkozunk).
Fiatal tudományágról lévén szó, a hipertext szakterminológiája
még korántsem nevezhető kialakultnak[13]. Számos szakkifejezést más tudományterületektől
kölcsönöz, ami nem okoz gondot, ha a terminust teljesen új
kontextusba emeli (pl. a fizikából átvett "ergodikus"
szakszó esetében), de félreértésekhez vezethet, ha megfelelő
tájékozottság híján egy-egy számítástechnikai szakkifejezést
nem megfelelően kezd el alkalmazni. Ez történik például
az "anchor" szóval, ami eredetileg az informatikában
azt a helyet jelöli egy weblapon, ahova az adott link[14] mutat (ez alapértelmezésben a hivatkozott dokumentum
teteje); a hipertext elméletben azonban sokaknál (pl. Koskimaánál)
épp ellenkezőleg, azt a markert is jelenti, ami az adott
link jelenlétét jelzi az oldalon.
A
hipertextet alkotó egyes dokumentumokat több terminussal is illeti
a nemzetközi, s ennek nyomán a magyar szakirodalom (node, workspace,
page, card -csomópont, oldal stb.); mi a Roland Barthestől
átvett "lexiát" fogjuk használni.
Ezek a lexiák a grafikus felületű operációs rendszerek megjelenése
óta az írott szövegen kívül más jelentéshordozó elemeket (kép-,
hang-, videófájlokat, animációkat stb.) is tartalmazhatnak, ezzel
utat nyitva a multimédia világa felé. Technikai megvalósításuk sokféle
lehet, de a használt technológiák közös eleme, hogy lehetővé
teszik a hipertext "működéséhez" elengedhetetlen
linkek beágyazását a szövegbe. Léteznek kifejezetten hipertextes
irodalmi szövegek írására kifejlesztett speciális szoftverek (pl.
a Hypercard vagy Story Space programok), de hipertextek
alapvetően bármely programnyelven íródhatnak. Az interneten
elérhető hipertextek döntő többsége HTML (Hypertext Markup
Language) alapú, de az internetes alkalmazások fejlődésével
egyre több lehetőség adódik más eljárások használatára is (CGI,
PHP, ASP, JSP, CSS, DHTML, Javascript, Flash, VRML, appletek, XML
stb.).
|
