Versek: 1. Kunyhó 3. Rókatánc 8. Túlpart 12. Különös esték 13. Balatoni alkony 14. Egy-egy fa... 15. Borsószem Királykisasszony 16. Évszakok álma 17. A végponton 18. Ördögi kör 19. Lola Úrnő kedvence 20. Kalászok 21. Magyarul 22. Mindenben 23. Fehér ingek 25. Esti hold 26. Én már a nyárba vágyom át... 27. Az erdő legmélye 28. Miről beszéljünk? 29. Ellenpontok 30. Mértani formák 31. Álomgépek 32. A kikötő 33. Karácsonyi fények 35. Kharón ladikja 36. Pünkösdirózsák 37. Azt kutatom... 38. Ötvenhat 39. Október álma 40. Menekülés 41. A Költészet Napjára, 2007-ben 42. A nyár közel jött... 43. Miként lett ősz? 44. Őszi utak 45. Elégő utak 46. Biológia 47. Padlás 49. Utazom 50. Idő |
Menekülés Csak menekülés hit, s hitetlen ének, menekülés a lét-játékú álom, csak menekülés, amely mindig késő: Menekülés a Vers is, pillanatra s ilyenkor egy-egy időtörtre érted s a titokról is, hogy Titokba zártan Ó, Menekülés! Kertek, tulipánok... Kelyhetekben szív életszíne égett, s délceg toronyból délidő harangja majd kéreg-múltjuk nagy fák megmutatták, Ó, Menekülés! Végesnek reménye, egy Csillagvers, s egy isten csillagarca Csillagisten, Fény a fénytelenségben, áldd meg e menekülést önmagamba, Nem kell semmi, csak az a volt-volt Ének, Hitetlensége kell az Örök Rosszban, bízó Hangja, mely rokona a Fénynek: az Ének tükre, melynek vágya Vágyad, az Ének, melyen most csupán nevetnek s míg hazug jelkép ámítja a népet, Nem kell más, csupán az a volt-volt Ének, szabad piros, a virágkelyhek éke, Ének, amelyből árad fenti Fenség,
|
2008. © A honlapot az Irodalmi Rádió készítette: www.irodalmiradio.hu |