Furcsa páros

Bilincsbe ver a dogmák szava,
Eredendő bűn a horizonton túl.
Földbe döngöl a hit katekizmusa,
Pokol és menny hiteget álnokul.

Sátán és Isten, a furcsa páros.
Mindegyik a lelkemre utazik.
Börtönbe zárna a jó és a rossz,
De az őr az ajtónál nem alkuszik.

Arc néz vissza rám a belső képben,
Melynek legmélyén az énem lakik.
Szakállas, zilált arc a tükörben,
Elrontott teremtésen siránkozik.

Ördögfiak tört szarvát cibálom.
Gúnyolódnom rajtuk, lehet, szabad,
Hisz mindkét "ígéret" itt van bennem,
Én választom ki majd az utamat.

Szabad akarat a mézes madzag
Mi orrod előtt leng unos-untalan.
Műanyag bilincsed már a rozsda marja,
A holnap horizontja oly messze van.

Baka István: Sátán és Isten foglya című versének olvasásakor született ez a vers.