Bilincsbe ver a dogmák szava,
Eredendő bűn a horizonton túl.
Földbe döngöl a hit katekizmusa,
Pokol és menny hiteget álnokul.
Sátán és Isten, a furcsa páros.
Mindegyik a lelkemre utazik.
Börtönbe zárna a jó és a rossz,
De az őr az ajtónál nem alkuszik.
Arc néz vissza rám a belső képben,
Melynek legmélyén az énem lakik.
Szakállas, zilált arc a tükörben,
Elrontott teremtésen siránkozik.
Ördögfiak tört szarvát cibálom.
Gúnyolódnom rajtuk, lehet, szabad,
Hisz mindkét "ígéret" itt van bennem,
Én választom ki majd az utamat.
Szabad akarat a mézes madzag
Mi orrod előtt leng unos-untalan.
Műanyag bilincsed már a rozsda marja,
A holnap horizontja oly messze van.
Mint tömjénfüst...
Nem voltam angyal...
Furcsa páros
A szél mesél
Tükörképhez
Ha rózsát szakítasz...
Homo Ludens
Esti dal
Szeretlek, mint...
Egy érzés margójára
Vágyakozás
Törött szilánkok...
Abisszusz
Boldogságot már...
Circulum absolvere
Világ bolondja
Oly szép az éj...
Testemre jeleket...
Ó, de gyönyörű...
Ha vak lennék...
Oly sokszor...
Utolsó tánc
Virágok szirmait...
Gondolatok a temetőben
Nézőpont
Szegedi őszi emlék
Oly szép vagy...
Szégyen nélkül!
Halk futam...
Júdás evangéliuma
Feltétel nélkül!
Nekrológ helyett
Szerenád
Doni mementó, 1943. január
A tizenegyedik parancsolat!
Születés misztériuma...
Csend-élet helyett
Lehet-e...
Embernek maradni
Paradoxonok
Valahol Európában...
Szemben...a világgal
Lábnyomok
Szirének éneke
˝Boldogok a lelki szegények˝
Életemhez...
Mondd! Miért fél...
A holnap, messze van
Farsang paradoxona
Ősz búsong...
Megváltás?