Megtört a csend néma varázsa
Szavak épülnek sorban egymásra
Hiszed vagy nem, mit mondanak
Némelyik talán majd megragad
Agytekervényed egyik szegletén
Hol hiányzik vagy él még a remény.
Sziklaként élsz, vagy mint futóhomok
Hol nem léteznek, már közös
Együtt haladó lábnyomok.
Néhány kedves, biztató szó
Mit elhinni lenne olyan jó
Álmok, mesék, közös egészben
Azonos hullámhosszon a létben
Írva, mondva, vagy csak mesélve
A hiányzó apró részek helyére
Illesztett apró kis mákonyok
S talán együtt lépnek majd
Az eddig hiányzó lábnyomok.
Mint tömjénfüst...
Nem voltam angyal...
Furcsa páros
A szél mesél
Tükörképhez
Ha rózsát szakítasz...
Homo Ludens
Esti dal
Szeretlek, mint...
Egy érzés margójára
Vágyakozás
Törött szilánkok...
Abisszusz
Boldogságot már...
Circulum absolvere
Világ bolondja
Oly szép az éj...
Testemre jeleket...
Ó, de gyönyörű...
Ha vak lennék...
Oly sokszor...
Utolsó tánc
Virágok szirmait...
Gondolatok a temetőben
Nézőpont
Szegedi őszi emlék
Oly szép vagy...
Szégyen nélkül!
Halk futam...
Júdás evangéliuma
Feltétel nélkül!
Nekrológ helyett
Szerenád
Doni mementó, 1943. január
A tizenegyedik parancsolat!
Születés misztériuma...
Csend-élet helyett
Lehet-e...
Embernek maradni
Paradoxonok
Valahol Európában...
Szemben...a világgal
Lábnyomok
Szirének éneke
˝Boldogok a lelki szegények˝
Életemhez...
Mondd! Miért fél...
A holnap, messze van
Farsang paradoxona
Ősz búsong...
Megváltás?