Lábnyomok

Megtört a csend néma varázsa
Szavak épülnek sorban egymásra
Hiszed vagy nem, mit mondanak 
Némelyik talán majd megragad
Agytekervényed egyik szegletén
Hol hiányzik vagy él még a remény.
Sziklaként élsz, vagy mint futóhomok
Hol nem léteznek, már közös
Együtt haladó lábnyomok.

Néhány kedves, biztató szó
Mit elhinni lenne olyan jó
Álmok, mesék, közös egészben
Azonos hullámhosszon a létben
Írva, mondva, vagy csak mesélve
A hiányzó apró részek helyére
Illesztett apró kis mákonyok
S talán együtt lépnek majd
Az eddig hiányzó lábnyomok.